Bővebb ismertető
Előszó a második kiadáshoz 1930 tavaszán látott napvilágot e munka első kiadása. Az addigi grafológiai kutatások eredményeit akarta a könyv a magyar művelt közönséggel megismertetni; természetesen, saját megfigyeléseimet és elméleti meggondolásaimat is közöltem. Nem voltam s nem is vagyok úgynevezett hivatásos grafológus" s épp ezért a szakkörök" érthető idegességgel fogadták a munkát. Másrészről, vállalnom kellett azt a ódiumot, amelyet más s már régen bevett tudományok művelői részéről ért: a lemosolygásnak és a hitetlenségnek azt a keverékét, amelyet az íráslélektani tudomány a cigányasszonyok, okkult professzorok" és tenyérvizsgálók jóvoltából kénytelen lerázhatatlan ballasztként magával cipelni. Magam sem reméltem aztán, hogy a munka annyi fényes és nagynevű elmét győzzön meg a grafológia komoly tudományvoltáról (azt hiszem, elég a magyar bölcselet mindenkoron legkimagaslóbb alakjára, az azóta tragikusan elhúnyt Pauler Ákosra hivatkoznom, aki egyetemi előadásában is foglalkozott a grafológia tudományos jelentőségével); jólesően kellett látnom emelett a grafológiai szakirodalom művelőinek nem egy dolgozatában saját gondolataim, sőt, mondataim hatását. és - nem legutoljára -a tekintélyes példányszám elfogyott s íme, a magyarnyelvű íráslélektani munkák közül ez az első, amely újra kinyomattatik. Azóta öt év telt el s ezalatt a grafológia nagyot haladt, új munkák jelentek meg Európaszerte. Könyvek sorsa, hogy megöregednek; elkerülhetetlen szükséggé vált immár e munka gyökeres átdolgozása. Az első kiadás összefoglaló természetű volt; minden grafológiai irányzat és iskola elfogadható eredményének helyet adtam s az elfogulatlanság álláspontjára akartam helyezkedni.