Az álomról [antikvár]

Freud Zsigmond neve az utolsó tíz évben általánosan ismertté lett, és így alig szorul arra, hogy az olvasónak bemutassuk. Neve elválaszthatatlanul össze van nőve a lélektan legujabb fejlődésével. Freud legnagyobb érdemét a lélektan terén a Die Traumdeutung című művével szerezte, melynek 1900-tól 1911-ig 3 kiadása jelent meg. E munka nagy jelentősége abban áll, hogy meg tudja magyarázni az álmokat.Freud elődei kevés kivétellel nem tulajdonítottak nagy jelentőséget az álomnak. A legtöbben azt hitték, az álom nem egyéb, mint a lélek lecsökkentett működése, az az állapot, amikor a szellem magát kipiheni, az ész működése megszűnik és csak az érzékszervek és ezek központi végkészülékei működnek lecsökkentett mértékben. A pszichológusok nagy számával szemben makacsul tartja magát a néphit, amely meg van győződve arról, hogy az álmoknak van értelmes és ki is hüvelyezhető jelentése. A régi keleti népek már fejtettek álmokat. Az álomfejtés náluk nagyobb részt szimbolikus alapon történt. Gondoljunk csak a Fáraó álmára. (A hét kövér és hét sovány tehén.) Idők folytán kifejlődött egy egész álomszótár, amely abban állott, hogy minden az álomban előforduló dolognak megvolt a maga titkos értelme és ezeket a jelentéseket az álomképzetek megfelelői gyanánt állították össze. A mi álmoskönyveink csak sovány kis kivonatai a nagy keleti: indiai és perzsa álmoskönyveknek.