Csak álmodtam... [antikvár]

Elmúlt századunk évtizedeit megélni embert próbáló feladat volt szinte mindannyiunk számára, kivált egy különösen érzékeny nőnek. Oszter Krisztina bőségesen elszenvedte a köz- és magánéleti csapásokat - de ő soha nem ütött vissza: bánatait, sérelmeit álmaiba transzportálta. Az álomfejtés pszichiátriai módszereit az irodalom már Freud előtt felfedezte - Freud és a magyar Ferenczi tudományos módszerei csak gazdagították ezeket. A huszadik század elejének magyar írói is álmukat vetítették szépprózájukba: a Cholnoky fivérek, Csáth Géza vagy Gulácsy Lajos. Műveik - csakúgy mint Oszter Krisztináé - nemcsak az irodalmat újították meg, hanem fontos felfedezésekkel szolgáltak a pszichiátria tudományának is. Oszter Krisztina álmait leírva felfedi nőiességének sejtett titkait - de nem ad kulcsot azok megfejtéséhez. Fogódzót találhatunk ehhez Krúdy Gyula híres Álmoskönyvében, melyben a nők álmaival is foglalkozik: azokat a nőket, akikre napközben a szemünket se merjük ráemelni, a szemérmetes férfiak álmukban jobban megismerhetik, mint azok a szemtelenek, akik mindenféle kulcslyukaknál szoktak leskelődni. De még egyéb titkaikat is elmondják a nők álmukban, amelyekről hiába faggatnád őket - így Krúdy. Levetkőzik azokat a díszruhákat, amelyekben mindig esküvőre, királykoronázásra vagy bálba készülődnek, és megmutatják, hogy hány görcsöt helyeztek el az alsószoknyájuk zsinórján. Oszter Krisztina ma Amerikában él. Krúdy Álmoskönyve szerint "Amerikába utazni vagy ott lenni: Szavadat meghallgatják a többiek." Érdemes megfogadni az írónő szavait, ő ugyanis megnyerte lelke nyugalmát, mert utolsó álmaiban eljutott a fényhez, istenhez.