Sorsunk és a csillagok [antikvár]

Részlet a könyvből:Körülbelül öt évvel ezelőtt történt. Kis alföldi városban éltem a magam csendes, egyhangú vidéki életét. Egy napon levelet kaptam Pestről, egyik jóbarátomtól: okvetlen keressem fel. Másnap kora reggel vonatra ültem. Megérkezésem után azonnal felhívtam telefonon hivatalában. Női hang jelentkezett s átadta üzenetét, hogy sürgős kiszálláson van, de este hat órakor a Bristolban találhatom. Pontosan hat órakor a hallban voltam. Láttam, hogy a bejövök nagyobbrészt a bejárattal szemben lévő terembe mennek. Én is odamentem, s mivel barátomat még nem láttam, leültem egy üres asztalhoz. Várakozás közben furcsa jelenségeket figyeltem meg. A terem főhelyén hatalmas, zöld posztóval leterített asztal állott, körülötte ismeretlen urak és hölgyek. A jelenlevők mintha mind ismerték volna egymást, - átbeszélgettek egyik asztaltól a másikhoz. Csakhamar feszélyezni kezdett az az érzés, hogy nem jó helyre kerültem. De már nem volt időm töprengeni. Egyszerre felállt egy középkorú úr, odament a zöldposztós asztalhoz, s meghajtotta magát. Hatalmas tapsvihar üdvözölte, majd hirtelen olyan csend lett, hogy a légyzümmögést is meg lehetett hallani...