Mária Julianna lelki naplója I-II. [antikvár]

Mária Julianna lelki naplója Mária a bérmanevem. Attól a kedves atyától kaptam, aki megbérmált. Nagyon kedves számomra ez a név, mert égi Édesanyám neve. Julianna a harmadrendi szerzetesi nevem. A szervita világi harmadrend női ága alapítójának, Szent Falconieri Juliannának és a keresztmamámnak is Julianna a nevük. Irántuk való szeretetből és tiszteletből választottam ezt a nevet. A továbbiakban csak ezt használom, mivel a lelkiatyám és az én óhajom is az, hogy rejtve maradjak. Elhívásom története Református családba születtem. A szüleim csak nagyon ritkán vittek templomba. Otthon azonban rendszeresen imádkoztunk, és olvastuk a Bibliát. Mivel az ötvenes években voltam gyermek, így titokban jártam hittanra. Még az édesapám sem tudott róla, mert ő nem akart nekem "kettős" nevelést adni. Azt mondta, hogy elég az, amit az iskolában tanulok. Hála a jó Istennek, Aki arra indította édesanyámat és anyai nagymamámat - aki szintén velünk lakott - hogy hittant tanuljak. Titokban konfirmáltam, édesapám csak utána tudta meg. Mindig nagyon szerettem olvasni a Szentírást. Főleg az evangéliumot, közülük is Szt. Jánosét és a zsoltárokat. Ma is ezek a legkedvesebbek számomra. Amikor olvastam gyakran sírtam a meghatottságtól, hogy ennyire szeret minket a jó Atya. Én is igyekeztem teljes szívemből viszonozni az O szeretetét. Amikor Úrvacsorát vettem, úgy fogadtam, mint Jézus valóságos Testét és Vérét. Egyébként akkor még nem tudtam, hogy a protestánsok csupán jelképnek tekintik. Nagyon szerettem az Úr Jézust már kora gyeraiekkoromtól fogva. Nagypénteken ameddig csak tudtam étlen-szomjan böjtöltem.