"Nem én segítök..." [antikvár]

Amióta „világ a világ" a Teremtő'elhív szolgálatára emberedet, férfiadat és nőket egyaránt, s fölruházza őket mindazzal a tudással, amely szolgálatukhoz elengedhetetlen. Az elhívottak^ fizetséget, előléptetést, hálát nem férnek, várnak munkájukért. Nem akarják a földi hatalmat, ha módjuk adódik annak megragadására akkor sem> nem szerveznek intézményt, csak teszik a dolgukat csöndes alázattal. Elhívásuk módja tértől, időtől és társadalmi formától függetlenül közel azonos; „itt" és „ott" a szolgálat tartalma, s mikéntje más-más, s ez utóbbi alakulásában a személyiségnek is fontos szerepe adódik-Népünk az elhívottakat „szentembernek", „szentasszonynak" nevezi, s csaknem valamennyi a táltos, féltáltos titulust is megkapja mellé. Szentek °k szenteskedés nélkül, tudósok, akikből hiányzik a tudálékosság, s magyarok anélkül, hogy magyarkodniuk kéne- A Teremtő "időszerű üzenetének közvetítői oki megbízatásuk, mandátumuk nem jár le soha.