Orvos a lélekért [antikvár]

Részlet a könyvből:Van-e transzcendens szellemi világ?Mindazok az érvek és ellenvetések, adatok és természettudományos tények, sejtések és intuiciók, találgatások és érzések, amelyek a költő és természetbúvár mérkőzésében megzavarhatják az olvasót, végeredeményben egyetlen alapkérdésben futnak össze: van-e transzcendens szellemi világ, az anyagi természettől függetleníthető lelki szubsztrátum, avagy nyugodjunk bele abba, hogy a lélek és test elválaszthatatlan élettani egység, amelynek alapja a testben rejlő központi idegrendszer és annak működése", ahogy Méhely mondja. Ezen a ponton áll vagy bukik a fajbiológia is, legalább is annak politikai szélsőségek felé kacsintgató vértani fejezete. Megértjük, ha Méhely professzor, aki ifjúságában a filogenézis meghaladt dogmáin edzette az akkor még szalonképes természettudományos világnézet" védelmére és népszerűsítésére kelő és véleménye szerint még ma sem rozsdás fringiáját" - nehezen tud már szabadulni bizonyos avas ízű elméletektől. Mert tagadhatatlan, hogy az akkoriban sokszor kicsapongó természettudomány egyidőre elhomályosította az ú. n. szellemtudományokat és megrendítette a transzcendentális igazságokat fejtő filozófiákat. De ugyanakkor tűnt fel a láthatáron Bergson, aki fényes elégtételt szolgáltatott a megtagadott szellemiségnek, abszolút fölénynyel köszörülvén ki a monizmus képtelen tanainak érdességét. Bergson dialektikáját és intuícióját nem lehet visszavetni néhány bizonytalan csontlelet szeszélyes interpretálásával, még akkor sem, ha olyan kiváló fajbiológust, mint Méhely Lajos, emberileg érthető érzelmek, az ifjúkori sikerek és élmények gyengéd szálai fűzik a filogenetikai világképhez, annak összes világnézeti konklúzióival egyetemben.