Titokzatos erők? [antikvár]

Előszó Miért? - tettem fel a kérdést magamnak százszor is. Miért kell megmagyarázhatatlan kérdésekkel foglalkoznom? Nos, azért mert az a meggyőződés vezet, hogy a rendellenességek nem véletlenek, kell, hogy legyen fizikájuk és megismerésük általánosabb, újabb, hasznosabb törvényszerűségeket világíthat meg. Ezt és csak ezt tartom az egyetlen helyes kutatói szemléletnek, ha kell a hivatalos tudománnyal szemben is. Számomra ma már világos, hogy a parajelenségeket a hivatalos tudomány intézményeiben nem fogják kutatni, az egész intézményrendszer abban és csak abban érdekelt, hogy ne derüljön ki: ezek a jelenségek valóban léteznek. Mintegy húsz éve kezdtem hozzá ennek a könyvnek az írásához és miután elkészült, még majd tíz évig íróasztalfiókban maradt. Először az úgynevezett rendszerváltás idején jelenhetett meg a könyv, ám a tudományban a rendszerváltás máig is várat magára. A természettudománynak ez a része, ami kutatási területem, a tudományos kutatás mostohagyermeke; a mögötte levő fizika pedig a természettudomány fehér foltja. Amikor ez a könyv a nyolcvanas években elkészült, még csak sejtettem - ma már biztosan tudom -, hogy jelenlegi fizikai tudásunk nem elég ahhoz, hogy a parajelenségeket megmagyarázhassuk. A kutatás során nemcsak a fizikai és biológiai jelenségek gazdagsága lepett meg, hanem az is, hogy a mások által elért eredmények mennyire ismeretlenek tudományos körökben. Először találkoztam a nyilvánosság kizárásának hatékony módszereivel a tudomány köreiből. Einstein írja egy helyütt, hogy „Az eddig hasznosnak bizonyult fogalmak idővel nagy tekintélyre tesznek szert, s mi elfelejtjük emberi eredetüket, és változtathatatlannak tekintjük őket. A tudományos haladás pályáját ezután hosszú ideig lezárja az ilyen hiba." A felismert újdonság néha évszázadokig nem kell senkinek, például Leonardo golyóscsapágya, csigahajtóműve; a himlőoltás kétezer éves kínai módszere. Az évtizedes késések ma is gyakoriak: Maxwell, Einstein, Kapica, vagy Mendel eredményeinek elismerése hosszú időt váratott magára, a néhány éves késés pedig sajnos szinte fel sem tűnik. Neumann János már 1953-ben javasolta, hogy készítsenek lézert, de kollégái nem értették meg a javaslat lényegét. Pierre Aigrain öt évvel később újra megemlítette, de ezt is elfeledték. Végül Schawiow és 5