Terra [antikvár]

Landolás- Budapest 0.-13. km -Legutóbbi életem után szokatlan módon nagyon sok időt töltöttem a köztes létben és az Egy-óceánban is. Pihenni vágytam. Valójában nem sok kedvem volt leszületni megint a Földre. Aztán egyre gyűltek a visszatérőim, akik szerettek volna velem földi testben találkozni, és természetesen én magam is tudtam, hogy van még dolgom itt lenn, nem is kevés. Mégis el kell mondanom, a szokásosnál nehezebb volt rászánnom magam a dologra, úgy éreztem, öreg vagyok én már ehhez. Persze végül csak elindultam erre a következő földi kalandtúrára.Sokkolt a születés, annak ellenére, hogy számtalanszor átéltem már. Nem emlékeztem, mennyire szűk is a test. Nem emlékeztem, milyen is, amikor besűrűsödik a tér-idő. Nem emlékeztem, hogy bántja a szememet a fény. Elfeledtem, mekkora fájdalom, amikor az első lélegzetvétel szétfeszíti a tüdőmet, és minden sejtem sikít a láztól. Elfeledtem ezt, de most itt volt megint. Csak üvölteni lehetett, mást nem lehetett, csak üvölteni. Aztán jött anyám ziháló keble, az otthon7