A felnőttoktatás mint szakma [antikvár]

Tipikus felnőttoktató Magyarországon sincs. Az egyetemeken továbbképzési- és művelődési menedzsereket képeznek, az üzemekben oktatók és személyügyi menedzserek dolgoznak, a legtöbb népfőiskolát tiszteletbeli ill. főfoglalkozásként máshol alkalmazásban állók szervezik. A TIT-egyesületekben igazgatók és szerencsés módon sok igazgatónő van, a művelődési házakban a szakmai értelmezés az intentáns-, ügyvezető- és gondnok elnevezése között ingadozik, a nyelviskolák és számítástechnikai központok élén inkább vállalkozók állnak, és ezeken kívül van még sok egyesület, szövetség, civilszervezet, az Oktatási és Művelődési-, a Munkaügyi- valamint a Környezetvédelmi Minisztérium, melyekben az ott dolgozó emberek hivatásszerűen foglalkoznak a felnőttképzéssel. Már ez a rövid felsorolás is mutatja a poziciók, funkciók és képesítések heterogenitását. Annak ellenére, hogy nincs egységes szakmakép, mégis létezik a nemzeti szakmai regiszterben a fent megnevezett feladatkörök némelyikének elnevezésére megkülönböztető lista. Csupán a népfőiskolákban tevékenykedők több beosztásba sorolhatóak, melyek egyben a pályafutásuk eddigi állomásaira is utalnak.