A meleg égövön hideg van [antikvár]

Fél évszázados gyakorló pedagógusi pályafutásom alatt gyűlt össze az e kötet nagyobb részét kitevő „vidám anyag". Alkatilag (örökletesen?) optimista beállítottságú, vidámságot kedvelő ember vagyok, s ezt nem tudta elfojtani, kiirtani belőlem aktív életem hosszú éveinek szocialista-kommunista nyomorúsága, lelki-szellemi terrorja, sokszor „szellemi krematóriuma". A lélek, a szellem jégkorszaka volt ez a javából. A Teremtő megtartó kegyelme segített ezt a nagyon hosszú, nagyon nehéz időszakot átvészelni. Szerencsés ember volt, aki tudott akkor is nevetni, akinek kedvét nem tudták időnként vagy éppen örökre elvenni. Ilyen szerencsés embernek mondhatom magam is. Sokszor, sok nehéz helyzetben segített, elviselhetővé téve mindennapjaimat a tanulói évek és a pedagógusi munka sok vidám pillanata, derűs perce. Sokszor szüntette a feszültségeket, lefegyverzett, kibékített. A Marosvásárhelyi Református Kollégiumban végeztem középiskoláimat, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szereztem biológia-földrajz szakos tanári képesítést. Mindkét intézmény a szó legnemesebb értelmében igazi „emberformáló" tanintézet volt, nemcsak oktatott, de nevelt is!-Megtanított az egyszeri és egyedi életet értékelni, az emberi méltóságot tisztelni, emberek között emberhez méltóan élni. Gub Jenő