A NÉKOSZ mérnökkollégiumok [antikvár]

Volt könyvtári példány. Lapélei elszíneződtek.
A visszaemlékezések áradatában nem szenzáció egy újabb NÉKOSZ dokumentumkötet. Ha mégis újszerű, ezt a vallomások nézőpontjainak sokfélesége teszi, melyeket ezúttal már senki nem szerkesztett a napi igényekhez... Az egykori kollégisták a mához szólnak: olyanok vallanak, akik szakmájuknál fogva is realisták. Hiábavaló dolgokon akkor sem lelkendeztek, mikor ez kötelező volt, de nem álltak félre, amikor divat volt megsértődni. Végigdolgozták életpályájukat, és mialatt sokan a széljárást fürkészték, ők házakat, hidakat és gyárakat építettek, gyógyszereket és gépeket, különféle termékeket fejlesztettek, gyártottak, tanítottak és tanultak. Ma visszatérő óhaj, hogy a demokrácia ott folytatódjék, ahol a "fordulat éve" elzárta útját. Ezt a korszakot idézik a visszaemlékezések, a "fényes szelek" nemzedékének hőskorát, melyek mozgalmaként csak addig maradhattak fenn, amíg a demokrácia. A NÉKOSZ-t nem tévedésből számolta fel a kibontakozó önkényuralom: a demokráciában gyökerező népi-nemzeti ifjúsági mozgalom valós veszély, idegen test volt számára. Most ismét időszerűek azok az eszmék, melyek a NÉKOSZ-t létrehozták és éltették, az ifjúságnak pedig szüksége van a demokrácia új iskoláira. Ez bátorította a múlt idézésére az egykor lobogóhajú, ma már őszülő mérnökkollegista generációt.