A piarista szolgálat [antikvár]

Gerince enyhén kopottas.
Úgy érzem, sőt meggyőződésem, hogy utolsó Egyetemes Káptalanunk (1997) nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy felidézve rendünk hosszú és gazdag történeté, visszatérhessünk intézményünk és karizmánk forrásaihoz, s most, a harmadik évezred küszöbén ezekből merítve képesek legyünk mai helyzetünk felülvizsgálására, jövőnk megtervezésére. Ez a dokumentum, amelyet kezetekbe adunk és figyelmetekbe ajánlunk, olyan témáról szól, amely rendünknek ezt a hatéves időszakát (1997-2006) erősen meghatározza. Szeretnénk sajátos történelmünk gazdagságát felfedezni, és megfogalmazni azt a különlegességet, sajátosságot, egyediséget, amely ma meghatározza a piarista intézményeket. Intézményeink mindig is hordoztak magukon egy sajátos jegyet. Olyan szavakkal és jelzőkkel illettek bennünket, amelyeket másokra nem használtak. A mai világban pedig olyannyira erős az uniformizálás, az általános kategóriákba sorolás divatja, hogy ez könnyen saját gyökereink, történelmünk, szándékaink elfelejtésére késztet bennünket.