Iskolai stratégiák a struktúraváltás idején [antikvár]

Az elmúlt évtizedben a hazai közoktatásban mélyreható változások történtek, s minden jel szerint ennek a folyamatnak még nincs vége. A változások kezdetét elméletileg köthetjük az 1985. évi oktatási törvényhez, mely megteremtette a reformfolyamatok törvényi lehetőségét, az egyes iskolák számára elméletileg biztosította a korábbinál nagyobb szabadságot, jogi személyek számára biztosította az iskolaalapítás lehetőségét, átrendezte a szakmai felügyeleti rendszert stb. Az igazi változások azonban valamivel később váltak érzékelhetővé, de még a rendszerváltozás előtt egyértelmű jelei voltak annak, hogy a magyar közoktatásban "elemi" erővel törnek fel a változtatási igények, és megkezdődik az oktatási rendszer egészének az átalakulása. Külön figyelmet érdemel, hogy ez az átalakulási folyamat nem a megszokott "központi oktatási reformok" mintájára következett be, hanem helyi kezdeményezések voltak az "úttörők", még akkor is, ha az utolsó "szocialista" kormány néhány döntésével elősegítette azok bekövetkezését, illetve bizonyos irányokat kijelölt. (Gondoljunk az első alapítványi iskola engedélyezésére, az evangélikus egyháznak visszaadott "Fasori" Gimnáziumra, az első 8 osztályos gimnáziumi kísérlet engedélyezésére, s nem utolsó sorban az orosz nyelvoktatás kötelező jellegének a megszüntetésére). A rendszerváltozás a folyamatban bizonyos mértékben katalizátori szerepet játszott, hiszen a változásokat gyorsította, a helyi kezdeményezéseket megerősítette, majd az 1993. évi LXXIX. számú törvénnyel legalizálta azokat, illetve a spontán átalakulási folyamat számára kijelölte a mozgási határokat, irányokat.