Személyiségfejlesztő módszerek az iskolában [antikvár]

Ez a könyv a jelen pedagógusait és a jövő iskoláját kívánja szolgálni. Abban a hitben született, hogy az iskola életének "életiskolává" alakítását nem a fölülről jövő, központi reformoktól kell várnunk, hanem magunk munkálhatjuk ki: a belső megújulás lehetőségeire, az emberi erőforrásokra érdemes támaszkodnunk. A pedagógiai szaknyelv kifejezésével élve: "a folyamatos innovációs stratégiától" remélhetjük azt a változást, amelyre a vágy, igény, törekvés mindannyiunkban él. A személyes, alkotó kezdeményezéseknek, a pedagógiai lelkesedésnek, az egyéni és team- (csapat-) munka teremtő erőinek nagyszerű példái lebegnek a szemünk előtt, amikor ezekre az erőforrásokra hivatkozunk. elegendő e helyütt - a teljesség igénye nélkül - néhány alapvető jelentőségű hazai kezdeményezésre és kibontakoztatott iskolakísérletre utalnunk: a Zsolnai József és munkatársai által kimunkált differenciált anyanyelvi-irodalmi-kommunikációs oktatás: a szentlőrinci iskolakísérlet ennek bevált gyakorlata; a szolnoki gimnáziumban folyó komplex pedagógiai-pszichológiai oktatáshatékonysági kutatás; a Pécsi Nevelési Központ ökológiai mentálhigiénés modellen alapuló egészségnevelési és prevenciós szolgáltató rendszere, valamint a szomatikus nevelés ú útjait célzó kísérlete; vagy akár a Kapitány-féle, esztétikai megismerést és nevelést megújító, elmélyült elméleti és gyakorlati pedagógiai munka, - mindezek (sok más, itt nem említett, úttörő vállalkozással együtt) megannyi építőkövét alkotják annak a "megújulásra törekvő iskolának", amelyhez e munkával magunk is szeretnénk csatlakozni. A "megújuló iskola" mozgalom kibontakozása, ennek keretében a fiatal, újító pedagógusok közösségében fellendülő lelkes munka meggyőz bennünket arról, hogy egyre többen vagyunk - olyan iskolaépítők -, akik hiszünk az iskola életének belső erőinkből való kibontakoztatásában, hiszünk nevelői feladatainknak generációformáló jelentőségében és - mindenekelőtt - a növendékeinkben rejlő lehetőségekben!