Tanterv és vizsga külföldön [antikvár]

Normális ember nem szeret vizsgázni. És különösen utál vizsgázni, ha úgy látja, túl sok az előre kiszámíthatatlan tényező. Még akkor se nagyon szeret vizsgázni, ha lelkiismeretesen felkészült a vizsgára és rutinosan vizsgázik. Mindig előfordulhatnak kiszámíthatatlan események: mind a vizsgázóban belül, mind a szituációban kívül. A vizsgák szervezői is örökké bizonytalanok. Ők ugyan jó vizsgát szeretnének, de szinte lehetetlennek érzik, hogy minden lényeges tényező szerepét és hatását végiggondolják és a különböző tényezőket összefésüljék, Valami mindig balul üt ki. A vizsgázók és a vizsgák szervezői egyformán boldogtalan emberek - miért hát a vizsga?! Racionális világunkban erre a kérdésre több jó válasz adható. A szakirodalomban általánosságban három összefüggésre mutatnak rá.: A vizsga képzete (rémképe) motiválja a tanulást., A vizsga egy hosszabb tanulási szakasz eredményét minősíti a tanár és a tanuló számára azzal a céllal, hogy jobban, eredményesebben lehessen folytatni a tanulást., A vizsga egy hosszabb tanulási szakasz eredményét minősíti azzal a céllal, hogy a vizsgát vállaló bizonyítványt (minősítést, igazolást) kapjon, és ezáltal önmagát - társadalmilag elfogadott módon - előnyös helyzetbe hozza. Ez az utóbbi értelmezés a szó eredeti értelmében vett vizsga, a másik két értelmezés a pedagógiai értékelés tág fogalmi körébe tartozik. A vizsga tehát a pedagógiai értékelés speciális esete.