Elkönyvelt arcok [antikvár]

A szerző 1970-től, az informatika tanszék oktatójaként harmincöt évet töltött a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán. A hajdani felsőfokú szakiskolából mára önálló karrá lett műintézetben - sokak számára talán meglepő módon - érző tanárok éltek és dolgoztak, s teszik ezt mind a mai napig. Az ő emberi portréikkal, tizenhét „gyorsfényképpel" ismerkedhet meg az olvasó. A tizennyolcadik maga a szerző, aki, elmosódott sziluettként, a fényképek sarkában meghúzódva értelmezi vagy félreértelmezi az általa is átélteket. A könyv második részében megtudhatjuk, hogy egy mindenre elszánt monomániás ember miként képes vonzalmát - a színpad és irodalom szeretetét - egy alapjaiban más célok érdekében működő főiskolán kiélni, sőt „ferde hajlamaival" másokat is fertőzni. A szereplők, az elkönyvelt arcok most rövid időre ismét köztünk élnek, hangjuk hallja szívünk, s mi, régi kollégák, egykori hallgatók dacolunk az idővel, a mindent beborító közönnyel, feledéssel.