A diagnosztikai- és fejlesztő munka lehetőségei a gimnáziumban/Kísérleti tapasztalatok az iskolai motiváció mérése terén [antikvár]

A középiskolák között a gimnázium az az iskolatípus, amelyik; "...általános műveltséget nyújt, felkészít a felsőfokú tovább tanulásra, valamint előkészít a gimnáziumi tanulmányok befejezése utáni munkába állásra." /Oktatáspolitikai dokumentumok, 1985. 44. o./ A gimnáziumi oktatás tehát kettős célt valósit meg: -Egyrészt széleskörű ismeretanyagot ad a négy év során, s akik ezt magas szinten elsajátítják, alapot kapnak a felsőfokon való továbbtanuláshoz. -Azok pedig, akik nem érik el az ismeretekben az átlagot meg haladó szintet, a szakmatanuláshoz, a munkába álláshoz szereznek elégséges előkészítést. A fiatalok a tanulmányi teljesítménynek megfelelően különülnek csoportokra, tehát az osztályzat a szelekció alapja. Ebből következően érthető, hogy miért nőtt meg olyan nagy mértékben, - de jelentőségét valójában messze meghaladva - a jegyek szerepe a tanulók, a szülők és a tanárok szemében. Más gyerekének gondjával foglalkozva, - de a sajátunk esetében szülőként is - keservesen tapasztaljuk, hogy képtelenség függetleníteni magunkat e jegycentrikus szemlélettől. Teljesítményre orientált világunkban hovatovább a gyermeki Személyiség egyetlen értékmérőjévé növik ki magukat az osztályzatok.