Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
Az egri remete
Hangja szelid zene,
Lelke csupa illat.
Rámosolygott fentről
A sok egri csillag.
És hogy nézte-mézte
Elmerengve mélyen:
Muzsikált a szive
Hősi dicsőségről, magyar daliákról
Magyaroknak szépen.
Muzsikáló lelke
Fényt dobott az éjbe.
Biborpiros napfény támadt,
Eloszlott a komor bánat,
És szivárvány ragyogott a
Fájó sötétségre...
Úgy lapozta halkan
A természet könyvét,
Mint egy imakönyvet,
Melyet a jó Isten
Maga írt meg égi
Nagyszerü szavakból...
Imádkozott abból...