Múltidéző [antikvár]

1912- mindössze egy évszám - talán nem is a legismertebb de nekünk, az intézet dolgozóinak a legfontosabb. Ebben az évben, február 1-jén kezdte meg működését a Fővárosi Pedagógiai Intézet jogelődje a Fővárosi Pedagógiai Szeminárium. Ez a tény talán eltörpül a világszenzációk és világtörténelmi események mellett - Titanic katasztrófája, Kína köztársaság lesz, létrejön az önálló Albán állam, Olimpia Stockholmban stb. -, de jelentőségét a hazai nevelés történetében sokszor és sokan méltatták, méltatják és méltatni fogják. Az alapítók szándéka 1912-ben egy korszerű - a kor követelményeinek megfelelő, sőt egyes elemeiben azon túlmutató - intézményt hívott életre. A Fővárosi Pedagógiai Szeminárium létrejöttében Bárczy István polgármester és Dr. Weszely Ödön tanulmányi felügyelő - majd az intézmény első igazgatója - szerzett el nem évülő érdemeket. Milyen szándék vezérelte az alapítókat, és milyen feladatot képzeltek el az új intézménynek? Erről talán a legteljesebben és legszebben Bárczy István szólt megnyitó beszédében: „Ez az új intézmény még sokak előtt talán idegen, de remélem, hogy rövid idő alatt nemcsak ismerős lesz, hanem kedves gyülekező helye a főváros tanítóságának, hová örömmel és szeretettel fog jönni, hogy fárasztó és nehéz munkája után, letéve az élet nyomasztó gondjait, merítsen a kultúra kristálytiszta forrásából, felüdüljön és megerősödjék."