Útravaló a vakációra/Levelek/A nagydiák szabadságharca [antikvár]

Részlet az első részből: Kedves Ifjú! Mire levelem kezedbe kerül, már a vakáció gyönyörűségeit élvezed, fiatal lelked egész változatosságra való törekvésével, (a régiek is azt tartották már: varietas delectat). Könyveidet sutba dobtad, ha ugyan már túl nem adtál rajtuk a könyvpiacon. Ezt az utóbbi esetet is értem, ha nem is mentem. Szabadulni igyekszel tőlük, legalább is jó-részüktől, hiszem ezek koptatták az idegzetedet a tanév folyamán. de meg, mint diák, azt is tartod, hogyha már kiütött a vakáció, hát legyen az a «vacare» szó alapjelentéséhez híven, mentesség mindentől, ami eddig lekötött, mentesség a megszokott, taposómalomnak mondott napirendtől és főképen a betűtől, akármilyen formájú könyv, akármilyen nyelvű ismeret-ág képében szólt is Hozzád kora reggeltől késő estig, német, latin, francia, vagy görög nyelven. Talán sikerült elhitetned magaddal azt is, hogy a betű öl. Tehát egyelőre Petőfi magyar nemesével mondod: «Nem írok, nem olvasok.» Ezek a levelek nem az édes pihenés első napjaira íródtak. Különben sem az a célom, hogy ellenérzést váltsanak ki azokból, akiknek szólnak. Ellenkezőleg: úgy közelednek Hozzád, mint egy jóakaród. Meg akarják rövidíteni azokat az óráidat, amelyekben nem tudsz mit kezdeni...