Gyermek, pedagógus, pedagógusképzés [antikvár]

15 éve alakult meg a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara Tanárképző Intézetének elődintézménye, a Neveléstudományi Tanszék. Ily módon ez a kis kötet, amelyet most az olvasó figyelmébe ajánlunk, akár jubileumi kiadványnak is nevezhető. De igazság szerint nem ez a szándék hozta létre. Ez az első alkalom a tanszék megalakulása óta, hogy elkötelezett közösségünk olyan saját tanulmánykötettel jelentkezik, amelyben minden főállású oktató írása helyet kap - kiegészülve a tanszék történetében sokáig oly fontos szerepet játszó Trencsényi László és a borsodi pedagógiai közélet jeles alakjának számító - nálunk pedig óraadó - Sarka Ferenc közleményeivel. Eljött tehát az ideje ennek a kötetnek. Ahogy eljött az ideje a 2008 februárjában megrendezett és igazán nagy szakmai érdeklődést kiváltó I. Miskolci „Tani-tani" Konferenciának is, amely e kiadvány közvetlen előzményének tekinthető. Az itt megjelenő írások többsége ugyanis a konferencián elhangzott előadások alapján készült. Szeretnénk magunkat megmutatni: őszintén, gyarlóságainkat sem titkolva (mert hogy is titkolhatnánk?), de értékeinket és vállalt ügyeinket határozottan felmutatva. Nehéz helyzetben tesszük ezt, mert egyfelől radikálisan átalakult az intézet személyi összetétele. Volt idő, amikor a budapesti pedagógiai közélet színe java itt dolgozott, mára a régi pesti gárdából senki sem maradt. Másfelől az olvasó alighanem jól ismeri, így nem kell részletezni a tanárképzés nehéz anyagi helyzettel és hallgatói létszámcsökkenéssel párosuló reformját, amely önmaguk folyamatos újradefiniálására és egyben új utak keresésére kényszeríti a képzőket. Magunkat ajánljuk tehát, de emellett ajánljuk azokat az ügyeket is, amelyek mellett másfél évtizede elköteleztük magunkat: a hátrányos helyzetű tanulókra irányuló pedagógiai figyelmet (Karlowits-Juhász Orchidea, Kovácsné Duró Andrea, Trencsényi László írásai), az észak-magyarországi régió oktatási viszonyainak vizsgálatát (Ádám Anetta, Karlowits János Tibor, Kovácsné Duró Andrea, Trencsényi László írásai), a személyiségre és a kompetenciákra figyelő pedagógiai innovációt (Karlowits-Juhász Orchidea, Knausz Imre, Nagy Ágnes, Sarka Ferenc írásai), valamint az elméleti és történeti kérdések iránti érzékenységet (Lubinszki Mária, Ugrai János, Vajda Zsuzsanna írásai).