Közös(s)ég [antikvár]

BEVEZETÉS Bevezetés A közösségépítés „tapasztalati úton való tanulás törődésről, fegyelemről és önfeláldozásról."— M. Scott Peck Van annak valami illata, amikor hasonszőrű emberek összejönnek, amikor ismeretlenül is érezzük, hogy közünk van egymáshoz. Esetleg más utakon, más helyeken, de hasonló célokért teszünk. Ez a fajta közösség született meg a résztvevők között is a KÖZÖSS(S)EG konferencián, Szegeden. Középiskolás kortárssegítő és egyetemen tanító oktató, pedagógus és védőnő érezhette meg azt, amit tudott, és azt hogy mennyire más a tudás és az érzés. A közösség konferenciával elsődlegesen az volt a célunk, hogy a fiatalokkal foglalkozó elhivatott embereket megerősítsük abban, hogy amit tesznek, az jó. Másodsorban pedig, a közösségteremtéshez szükséges tudás, készségek átadását terveztük. A program fontos része a találkozás, a bemutatkozási lehetőség biztosítása. A rendezvény része a Nagyító három dél-alföldi városban tartott kortárssegítő képzésének. Békéscsabán, Kiskunmajsán és Szegeden vettek részt középiskolások ezeken a fejlesztéseken s jöttek el most a konferenciára, hogy egymással és más társaikkal is találkozzanak. Egyúttal lehetőségünk nyílt átgondolni azt is, hogy számunkra, mint Nagyító Alapítvány, mit jelent a közösség. Egy szervezetté vált csoport vagyunk, egy munkaközösség. Középiskolásokkal foglalkozunk, nekik szervezünk személyiség és közösségfejlesztő képzéseket, s mindezt fejlődni képes, és fejlődni akaró emberek közösségével tesszük. Ennek kapcsán válnak fontossá azok, akik hasonló indíta-tásból foglalkoznak fiatalokkal. Örömteli volt velük együtt gondolkodni, beszélgetni, játszani. Mottónkat Lázár Ervin: A négyszögletű kerekerdő című könyvéből vettük. Sok szempontból az egy ideális közösség, hiszen benne van az a fajta elfogadás, ami nem rekeszt ki senkit, amelyben az összes, a lehető legszínesebb ember, és emberforma macska és macskaforma medve és a kócos bárányfelhő bodorító is elfér. Benne van az a fajta elköteleződés egymás iránt, ami lehetővé teszi, hogy úgy segítsenek a másiknak, hogy az ne lealacsonyítsa, hanem felemelje öt. Benne van a fajta együttműködés, ahol nem a vezető erőltetett diktatórikusán rájuk döntéseket, és nem is egyszerű szavazással oldja meg a kérdéseket, hanem konszenzusra jutnak.