Pszichológus az iskolában [antikvár]

Az iskolák igénye arra, hogy pszichológus segítse munkájukat, közel egy évszázados. A megvalósuláshoz vezető első hazai lépéseket a 60-as évek végén néhány pedagógus és pszichológus tette meg. Az akkori törekvések ma már közel másfélszáz óvodában, iskolában, gyermekotthonban dolgozó pszichológus munkájában öltenek testet.Kézikönyvünk az iskolapszichológia területén összegyűlt tapasztalatok és a hozzájuk kapcsolódó elméleti kérdések összegzése. Célja - a közoktatási rendszerbe történő integrálódás reményében - áttekintés nyújtása az iskolapszichológus tevékenységéről. Bemutatja az iskolai élet, a pedagógus munkája szempontjából, miként járulhat hozzá a tanítási-tanulási folyamat, a társas kapcsolatok alakulása, a viselkedési problémák megelőzése és korrekciója területén a pszichológus a nevelőmunka eredményességéhez.Könyvünk alapanyagát a Társadalmi beilleszkedési zavarok (TBZ) c. tárcaközi kutatási főirány Programirodája 1991-ben korlátozott példányszámban belső használatra kiadta. Könyvárusi fogalomba nem került. Ebben az eredeti formában a nevelési tanácsadásról és az iskolapszichológiáról szóló rész egy kötetben szerepelt. Az eltelt tíz év tapasztalatai alapján kiegészítettük és mellékletekkel bővítettük az eredeti anyagot. A nevelési tanácsadóról és az iskolapszichológiáról írottak önálló kötetben jelennek meg.A két könyv tehát külön olvasható, de tematikájában kiegészíti egymást, ahogyan ez a valóságban is egyre inkább tapasztalható. A mentálhigiénés rendszerben a nevelési tanácsadás és az iskolapszichológusi munka egymásra épül.A további fejlődés attól is függ, mennyire vagyunk képesek nehézségeink, dilemmáink megfogalmazására. A fejezetek végén olvasható Nyitott kérdések"-kel ehhez kívánunk hozzájárulni. - Az egyes témákkal kapcsolatban többségében hazai, kisebb részben külföldi szakirodalmat gyűjtöttünk össze. A hazai bibliográfiát 1998 júniusban zártuk.Munkánkat mindazoknak ajánljuk, akik a gyerekek és serdülők egészséges személyiségfejlődéséért dolgoznak, s munkájuk során nevelési nehézségekkel, személyiségfejlődési zavarokkal is találkoznak: pszichológusoknak, gyógypedagógusoknak, szociális munkásoknak; iskola-(óvoda)vezetőknek, tanároknak, tanítóknak, óvónőknek; azoknak is, akik nem az iskolában, de az iskolában lévő gyerekek és felnőttek érdekében munkálkodnak kutatóintézetekben és a pedagógusképzésben.