Pusztuló nemzedék [antikvár]

Aki ezt a könyvet nem olvasta, az ne mondja magáról azt, hogy ismeri Pestet. Ismeri ugy, ahogy az adriai nyaraló ember ismeri a - tengert. Hogy meg lehet hüs habjaiban fürödni, gondolán végig lehet csillogó szinén siklani, gőzhajón egyik partjárói a másikra szállni, semmit sem nélkülözve megszokott kényelmünkből. Mindez azonban nem a tenger, amelynek mélységei feneketlen sötétségbe vesznek el, amelyben veszedelmek tanyáznak, amely cápákat nevel s amely mint egy sörényes fenevad, száguld, mikor a vihar megkorbácsolja s minden büszke emberi hajóalkotás ugy táncol, hányódik, vetődik rajta, mintha csak értéktelen dióhéj volna. A csodás muzeumok, a gyönyörű templomok, a monumentális középületek, a virággal felpiperézett terek, a szinház, a sport, a lóverseny, a korzó és mind a többi szépség, kényelem és gyönyörűség: ez nekünk Pest, Magyarország páratlan fővárosa...