"...sokan vagyunk egyedül..." - CD-vel [antikvár]

ELŐSZÓAz 1970-es évektől folytatott elemző-módszertani munkánkat országos hatáskörű módszertani intézménnyé történt kijelölésünk tervszerűbbé és szándékunk szerint professzionálisabbá tette. Ezt fontosnak tartom kiemelni, ugyanis elemzéseket, kutatásokat, módszertani ajánlásokat azért is tudunk reményeink szerint jó színvonalon készíteni, mert az intézmény múltja, megbecsültsége, ha úgy tetszik szakmai gyökereink, ebben segítenek minket, egyfajta biztonságot adnak. Segíteni szeretnénk a szakmánknak, ugyanakkor a döntéshozók figyelmét is szeretnénk felhívni arra, hogy a gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyerekekért viselt felelősségünk nagyobb, mint gondolnánk. Segíteni azok tudnak, akik, maguk elég erősek hozzá.Az utógondozott fiatalok többsége korábban nem nevelkedett kellő biztonságban, stabil kötődéseik nem voltak, hiányzott életükből az állandóság, gyökereik feltárásával, élettörténetük megismerésével komoly küzdelmet vívnak.A szakellátásban a gyermekvédelmi törvény nyomán az egész országban átalakulások kezdődtek, a korábban megkezdett reformok új lendületet kaptak. Tudjuk jól, ezek az átalakítások többnyire a törvény szellemében, nem ritkán azonban a törvény álarcát felöltve nem a gyermekek legjobb érdekét szem előtt tartva zajlottak és zajlanak napjainkban is. A kötet olvasása alkalom lehet arra is, hogy végiggondoljuk: a gyerekekkel mindig csak megtörténnek az események, vagy mennyiben formálói, aktív szereplői maguk is a történéseknek, saját életük alakításának? Egyáltalán mennyire van/lehet saját életük az otthont nyújtó ellátások között? Jut-e idő, forrás, de legfőbbképpen szakmai figyelem, tudatosság a gyerekek változásokra történő felkészítésére és azokban való érdemi részvételükre?A törvény után született gyerekek 13 évesnél fiatalabbak, mégsem lehetünk nyugodtak, hogy ők feltétlenül sikeresebb felnőttek lesznek majd.Vajon mit gondolunk a participációról és egyáltalán gondolunk-e rá, amikor szükséges volna, hogy a gyerekek résztvevői, alakítói lehessenek a róluk szóló döntéseknek. Az itt olvasható életutak többnyire katasztrofálisak.A fiatalok egyszerűen és mindenki számára (?) könnyen érthetően, de ugyanakkor drámai erővel fogalmaznak: Lehet, hogy tévedésből jöttem a világra /', Elég baj, hogy egyáltalán embernek születtem".