A súlyos értelmi akadályozottak fejlesztésének alapvetése [antikvár]

ElőszóÖrömmel adjuk az olvasó kezébe Wilhelm Pfeffer (1937-1987) posztumusz megjelent - a gyógypedagógia fenomenológiai irányzatát reprezentáló - munkájából készített válogatásunkat.Aligha akad még egy mű, mely a súlyos értelmi és halmozott akadályozottsággal élő gyermekekkel való foglalkozás legalapvetőbb kérdéseit ilyen sokoldalúan és ilyan elméleti igénnyel vizsgálta volna. Ugyanakkor mindez szorosan kapcsolódik a mindennapi gyakorlathoz, ebből indul ki és ehhez tér vissza. A könyv jó példája az ehnélet és gyakorlat ötvözésének, a szellemtudományi hagyományokra épülő tudományos kutatásnak. E habilitációs munka elfogadását követően a szerző két neves egyetem professzori katedrájára kapott meghívást, korai halála miatt ennek már nem tehetett eleget.Az empirikus anyagot a súlyosan akadályozottak iskolai fejlesztésének lehetőségeit kutató, jelentős energiákat mozgósító és eredményeket hozó németországi iskolakísérletek idején, 1980-82 között folyó kutatási projekt keretében gyűjtötte a Würzburgi Egyetemen oktató szerző és gyógypedagógus hallgatókból álló munkacsoportja. 14 súlyos értelmi akadályozott, többnyire társuló problémákat is mutató (főként mozgáskorlátozott, ill. autisztikus, stb.) gyermek és serdülő fejlesztésével próbálkoztak a bajorországi Eisingben lévő bentlakásos iskolában, ahol ebben az időszakban kezdődött e gyermekek iskolai foglalkoztatása. A projekt indításakor az életkor 4 és 18 év között váUakozott, az átlagéletkor 12 év volt.Egy-egy hallgató az iskolai és intemátusi csoportban rendszeresen (min. heti 1 alkalommal) találkozott a rábízott gyermekkel, és ennek keretében próbálkozott egyéni fejlesztésével. A lefordított részletekből kiderül, milyen fontos szerepet játszottak a részletes, naplószerű feljegyzések, beszámolók, amelyekben a fenomenológiai módszen követve a jelenségek szintjén rögzítették a gyermek és a vele foglalkozó felnőtt megnyilvánulásait, reakcióit, szubjektív érzéseit, továbbá a fejlesztési próbálkozásokat és mindezek lehetséges értelmezését.Ezzel párhuzamosan szemináriumok keretében foglalkoztak gyakorlati tevékenységük elméleti vonatkozásaival, további elemzésével. A munkából adódó pszichés terhek feldolgozása és önismeretük fejlesztése céljából pedig csoportos szupervízióban részesültek.