Kis méregzsákok [antikvár]

DŐS2Ó 1 Meg kell tanulnunk, hogyan kezeljük a dühöt Levente és Mónika vígan kerekezik körbe-körbe az udvaron. Hirtelen hangos kiáltás hallatszik. Levente, mint derült égből a villámcsapás, lelöki a kislányt a biciklijéről. Mostanában egyre gyakrabban vannak ilyen agresszív érzelemkitörései. Ez így nem mehet tovább. Az egyik fogadóórán a nevelőnő beszél Levente szüleivel, akik szintén aggódnak a fiuk viselkedése miatt, szót ejtenek a haragkitörések lehetséges okairól. Mindenekelőtt megpróbálják megérteni Levente magatartását. Tudják, hogy a harag érzése az élet természetes része, ugyanúgy, ahogy egyéb érzelmek is. Ezért nem tudja és nem is kell megtanulnia teljesen kizárrü a haragot. Azt viszont mindenképpen meg kell tanulnia, hogyan kezelje a saját dühét, hogyan terelje más pályákra az érzelmeit, és hogyan tartson be bizonyos szabályokat. Ebben a szülők támogathatják Leventét. Közösen keresik a megoldásokat, és kifejlesztenek egyfajta krízisstratégiát. Közben a fiú szükségleteit és erősségeit éppúgy figyelembe veszik, mint a felnőttek részéről a határok kijelölésének fontosságát. Az agressziónak számos oka van Az agresszív viselkedés leggyakoribb oka a be nem teljesült kívánságok miatti csalódottság, a saját szerencsétlenségünk keltette harag, vagy a mások által elszenvedett sérülések (például sérelem vagy hátrányos megkülönböztetés). A visszautasítás, a büntetés, a figyelem hiánya és a rendreutasítás is haragkitörésekhez vezethet. A kutatási eredmények világossá teszik, hogy elsősorban az óvodás és kisiskolás korú fiúk mutatnak agresszív viselkedést. Sokuk szemtelen, szélsőségesen alkalmazkodásképtelen, és megpróbálja zaklatással, veréssel, zsarolással és rombolással megszerezni a hiányzó elismerést. A média azzal ámítja a gyerekeket, hogy az erőszak alkalmazása az erő