Soha többé egyedül! [antikvár]

Meghívás az örömre A Hit és Fény 2011-ben ünnepelte negyvenedik születésnapját. Megemlékeztünk a kezdetekről: az első lourdes-i zarándoklatról, melyet 1971-ben szerveztünk értelmi sérültek1 és hozzátartozóik számára, hogy enyhítsünk családjaik súlyos elszigeteltségén. Mozgalmunk indulásának körülményei kivételes kaland ígéretét hordozták magukban. Sosem tudtuk, mi lesz a következő lépés. Bizonytalankodtunk, akadályokba ütköztünk, hatalmas kegyelmeket kaptunk, új dolgokra jöttünk rá E kaland Hogyan hívjuk azokat, akik a legfontosabb helyet foglalják el a Hit és Fényben: azokat a gyermekeinket, fiainkat, leányainkat, testvéreinket, barátainkat, akik „mások", mint mi vagyunk? Az értelmileg, illetve szellemileg akadályozott ember megnevezése folyamatosan változik. Neveztük már őket „gyengéknek", „fogyatékosoknak", vagy „alkalmazkodási nehézségekkel küszködőknek". Franciaországban ma is leggyakrabban a „fogyatékos" szót használjuk. Mi minden esetben fogyatékos „személyről" beszélünk, hogy ezzel is kifejezzük, hogy tiszteletben tartjuk mindegyikük egyedülálló és pótolhatatlan méltóságát. Ferenc nem triszómiás vagy Down-szindrómás, hanem mindenekelőtt Ferenc, akinek triszómiája van. Így fogalmazunk: XY értelmi fogyatékossággal érintett, sebzett, értelmi fogyatékossággal él, értelmi fogyatékosságtól szenved. Mikor a következő oldalakon sérült emberről beszélünk, minden esetben értelmi sérültre gondolunk.