Bővebb ismertető
ElőszóAz Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kara, illetve ennek jogelődje a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola 1998-tói kapcsolódott be a holland és a magyar felsőoktatás oktatási és kutatási együttműködésébe.A holland partner az Amszterdami Pedológiai Intézet, amely részben kutatási részben pedagógiai szakszolgálati feladatokat lát el a speciális nevelés területén.Az együttműködés keretében az elmúh években kölcsönös látogatásokra került sor és a holiand kollegák egynapos szeminárium keretében mutatták be a speciális nevelés helyzetét Hollandiában. Ennek a szemináriumnak a tapasztalatai erősítették azt a korábbi felismerést, hogy egy ország speciális pedagógiáját olyan átfogó rendszerként lehet vizsgálni és bemutatni, amely magában foglalja a jelenlegi helyzet előzményeit, a közoktatás fejlődését, az intézményes oktatási rendszer szerves változásait, a törvénykezést és mindezeken belül vagy ezektől elkülönülve a fogyatékos gyermekek nevelésének és oktatásának korábbi és jelenlegi helyzetét. A összehasonlító gyógypedagógia e rendszerszemlélet segítségével, tudja értelmezni azokat a különbségeket, amelyek a fogyatékos gyermekek nevelését oktatását ellátó rendszerekben az egyes országok között fennállnak.A rendszerszemlélet nélkülözhetetlen a külföldi modellek meghonosításához. A magyar gyógypedagógia számára a fogyatékos és nem fogyatékos gyermekek együttnevelése, a fogyatékossági típusok meghatározása, és a fogyatékos gyermekek iskoláztatásának többlettámogatása vet fel aktuális, megoldásra váró feladatokat. Külföldön ezekre a kérdésekre sokféle válasz létezik, azonban ezek jelentősége, értelme, haszna csak az adott rendszer keretei között határozható meg. A jelen tanulmánygyűjtemény íö értéke az, hogy nemcsak a fogyatékos gyermekek iskoláztatásának egyik külföldi modelljét mutatja be, hanem azt a fejlődési utat is, ahogy ez a modell kialakult, és azt a társadalmi, oktatáspolitikai környezetet is, amely ezt a modellt létrehozta.A gyógypedagógiai ellátórendszert világszerte elsősorban nem az ellátórendszer immanens fejlődésének az eredményei formálják, hanem a társadalom más rendszereivel való kapcsolatok. Az ép és a fogyatékos gyermekek együttnevelésének gondolata, nem az együttnevelés, vagy az elkülönített nevelés tapasztalataiból fakadt, sőt nem is a többségi oktatás vagy a neveléstudomány berkeiből, hanem a társadalom jogegyenlőséget képviselő és ezért küzdő más rendszereiből. Az1