Emberségről példát [antikvár]

A legjellemzőbb példák is adósak maradnak a teljesség bemutatásával. Tizenhét riport nem vállalkozhat az ifjú kommunisták tevékenységének ábrázolására. Hiányoznak tájak, üzemek és iskolák. amelyekről szólnunk kell, ha a KISZ akcióit, a Felszabadulási beszámoló elnevezésű mozgalmat értékeljük. Hiányoznak brigádok, KISZ-alapszervezetek, ifjúsági vezetők és KISZ-tagok, akiket éves munkájukért kitüntetés illet. Hiába keressük a tíz- és százezreket, akik könnyebbé tették az ifjúság nevelését, az ifjúság politikai tevékenységét. A hiányok könyvének nevezhetnénk tehát e kötetet, ám amit bemutat, az is arra sarkallja az olvasót, hogy vegye észre a magyar ifjúság aktivitását, lelkesedését, tetteit a szocialista társadalom építésében. Az ország néhány városának, néhány tucatnyi fiataljának bemutatása is arra bizonyság, hogy fárasztó, ám eredményes mozgalmi esztendőt zártunk. Történelmi sorsfordulónk, a felszabadulás óta a harmincadik esztendőt. A kerek évforduló arra biztatta a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjait, hogy tettekkel bizonyítsák, miként kapcsolódnak szocialista hazánkhoz. Erről a cselekvő hazaszeretetről, a szocializmus igenléséről, az eszmék gyakorlattá váltósáról vallanak a riportok szereplői. Persze köznapibban, egyszerűbben fogalmaznak. Mindössze közlik a csepeliek, hogy az ifjúsági szövetség tagjaival szemben emelték a követelményeket, s ez a többet kívánós találkozott a csepeli ifjúmunkások akaratával. Mindössze adatokat sorolnak az olefin-programon dolgozó ifjú védnökök, egy brigád tagjai elmondják történetüket, egy lány elbeszéli, hogyan segítették az általános iskola befejezésében, debreceniek vallanak városszeretetükről, egyetemisták a tehetséges középiskolások patronálásárói... Kongresszusi munkaverseny, szakmai vetélkedők, diákok találkozója - megannyi ismerős téma, megannyi ismerős arccal. Akik hiányoznak a könyvből, azokat is megidézik a megszólalók. Ipari és mezőgazdasági dolgozók, diákok és értelmiségiek, tízen- és huszonévesek értették jól, hogy a felszabadulás utáni harmincadik esztendőben akkor élnek korszerűen, ha legjobb képességeik szerint tesznek a közösség érdekeiért. Sokszor beszélünk a szocialista életformáról, a szocialista embertípusról. Igyekszünk megrajzolni legjellemzőbb vonósait. Olykor csak közhelyigazságok ismételéséig futja erőnkből. Máskor - amikor sikerül a gyakorlatban tapasztaltakat pontosan visszaadnunk - új gondolatokat is tartalmaz egy-egy meghatározásunk. A KISZ-védnökségein dolgozók között, a szakma ifjú mesterei között, a találmányon munkálkodó mérnökök között megleljük a szocialista ember típusát. Persze a típus ezernyi változatban él. Ha csak a közös ismertetőjegyeiket vennénk észre, elveszne egyéniségük, elvont figurává szűkülnének. Jó, hogy ilyen sokfélék, jó, hogy ennyire mernek, akarnak egyéniséggé válni.