Közösség születik [antikvár]

Rozsnyai Istvánné könyve, műfaját tekintve szokatlan a hazai pedagógiai irodalomban. Nem elméleti pedagógiai munka, de nem is tapasztalatleírás a szokásos értelemben. Legfőbb sajátossága és legnagyobb értéke, hogy a közösségi nevelés több esztendős, szervesen összefüggő folyamatát mutatja be konkrétan, nagyon szemléletesen, és a tényekből vonja le a következtetéseket. (Ellentétben azzal a neveléselméleti irodalomban elterjedt eljárással, amelynek az a jellemzője, hogy a tények csupán töredékes illusztrációi bizonyos elméleti tételeknek.) A szerző tudatosan vállalta azt a feladatot, hogy Makarenko pedagógiai tanításainak szellemében alakítja ki a szocialista közösséget iskolájában. Bár következetesen támaszkodik Makarenko pedagógiájára, gyakorlati munkája és az azt tükröző írás korántsem mechanikus másolásról tanúskodik. Az adott pedagógiai szituációhoz nagyon érzékenyen, rugalmasan és differenciáltan igazodva, fokozatosan alakítja ki iskolájában a közösségi élet tartalmát és sajátos, vázlatos formáit. A könyv elméleti és gyakorlati szempontból különösen értékes, mert ténybeli bizonyítékokkal támasztja alá a marxista pedagógiának azt az álláspontját, hogy a szocialista közösségi nevelés objektív törvényszerűségeknek van alárendelve. Ebből ered a nyilvánvaló különbségek mellett az a lényegbeli azonosság, amely a közösségi nevelés fő vonalait illetően Makarenko telepein és a könyvben szereplő iskola között néha oly szembetűnően megmutatkozik. A szerző nem csupán "alkalmazza" a makarenkói pedagógiát a hazai iskolai viszonyokra (amennyiben alkalmazás, ez a szó igazi értelmében alkotó alkalmazás, amely sok esetben egyúttal továbbfejlesztés is), hanem mintegy "újra felfedezi" azokat a törvényszerűségeket, amelyek felismeréséhez Makarenko eljutott.