Megforgatott világmegforgatók [antikvár]

1939-ben, mikor megalakult a Parasztfőiskolások Közössége, majd azt követően rövidesen létrejött a Bolyai-, majd a Györffy-kollégium, az ország a nagybirtokrendszer szorításában élt, s egy retrográd politikai-hatalmi berendezkedés jóvoltából nemcsak Európa fejlettebb országaitól, hanem saját lehetőségeitől is elmaradt iskolázás terén: a lakosságának több mint egyharmadát kitevő, 5 holdnál kisebb földterületen gazdálkodó parasztok gyermekeinek arányszáma a főiskolákon 1,5 %-ot, a középiskolákban 1,3 %-ot, az ország lakosságának majd a negyedét kitevő kétkezi munkások gyermekeinek vonatkozó hányada pedig 3,9, illetve 3,8 %-ot tett ki. A gazdasági világválság végére a továbbtanuló munkásfiatalok hányada eléri a 6,9 %-ot, de az agrárproletároké változatlanul nem haladja meg az 1,5 %-ot. Világos, hogy a kor társadalmi vezető rétege, amely keményen nemet mond a kor legégetőbb követeléseként jelentkező földreformra, előjognak tekinti a tudást, s a tudás forrásaihoz csak azokat engedi, akik anyagi helyzete eleve lehetővé teszi a művelődést: a többieket - a kiemelkedően tehetséges és szívós, vagy egy-egy, a szegények előtt is nyitva álló szellemi műhely, iskola: Sárospatak, Pápa, vagy egy-egy nagy tanár-egyéniség vonzáskörébe került munkás- és parasztfiatal kivételével - automatikusan, már az iskolarendszer révén, kizárja a művelődés, s egyben a társadalmi emelkedés lehetségéből.A Parasztfőiskolások Közössége, a Bolyai-, majd a Györffy-kollégium a földreformot - és azzal együtt a kulturális előjogok felszámolását - követelő, több forrásból eredeztethető, de követelései jellegét tekintve paraszt-radikális és jobbára baloldali ihletésű mozgalmak terméke. Mint ilyen, jelzésértékű: a társadalmi szeizmográf egyik első, rengést ígérő kimozdulása. A félszáznyi - kezdetben ideológiailag korántsem egységes - kollégista maga teremti meg a létfeltételéért folytatott harc körülményei közt kollégiumi életének kereteit. Ebben az összetartozás tudata, az összefogás parancsa vezeti őket. Többféle haza hagyományból merítenek, főleg a protestáns kollégiumok, a népi és a munkásmozgalom tapasztalataiból. Demokratikus közösségi önkormányzatukat a helyzetük diktálta szolidaritásra alapozzák. Nem csoda, ha a kollégium szövetségeseket keres, s hamarosan kapcsolatot épít ki a népi írókkal, a munkásmozgalommal. S a háború idején bekapcsolódik a nácizmus elleni küzdelembe, a német megszállás után az aktív ellenállásba.