Nevelőmunka az úttörőmozgalomban [antikvár]

A kötet, amelyet most kezébe vesz az olvasó, öt, látszatra nagyon különböző tanulmányt tartalmaz. Eltérnek egymástól témájukban, gyakorlatiasságuk mértékét tekintve, s nem is egyformán olvasmányosak, érdekesek. Sokféleségüknél azonban fontosabb az, ami összefűzi őket: valamennyi tanulmány olyan problémával foglalkozik, amelynek feltárása, megoldása vagy legalábbis a megoldásban való előrelépés kulcskérdése az úttörőmozgalomban folyó nevelőmunka fejlesztésének. Így a közeli és távolabbi jövőnek egyaránt kérdése: miként alakul az iskola és az úttörőmozgalom kapcsolata? Viszonyukat meghatározza az a tény, hogy a hagyományos iskola a szocialista nevelőiskolává válás történelmi korszakát éli, s az úttörőmozgalomnak ebben a folyamatban kell saját helyét, önálló feladatait újrafogalmaznia. Vastagh Zoltán cikke az iskola és a mozgalom kapcsolatát a helyi nevelési rendszer kialakításának perspektívájából elemzi. Templom Józsefné és Trencsényi László tanulmánya az úttörőmozgalomban kialakítandó tevékenységi rendszer jellemzőit, konkrét lehetőségeit vázolja fel. A politikai aktivitásra nevelés néhány részkérdésével külön is foglalkozunk (Bereczki Lajosné). A nevelőmunka fejlesztése a mozgalomban is feltételezi az eredményesség vizsgálatát. Egyaránt jelenti ez a tevékenység tárgyias s a személyiség fejlődésében megnyilvánuló eredményeinek, illetve az alkalmazott módszereknek a számbavételét s az elérendő célokhoz, feladatokhoz való viszonyítását. Erről szól Majzik Lászlóné tanulmánya. A mozgalmi nevelés eredményességét elemzi a nyolcadik osztályos vezetőkről szóló tanulmány is (Hunyady Györgyné). Azt reméljük, hogy a kötetben foglalt tanulmányok - egyetértést vagy vitát kiváltva - arra ösztönzik a gyakorló úttörővezetőket, hogy átgondolják mozgalmi tevékenységüket, s a korábbiaknál tudatosabban törekedjenek a mozgalmi nevelőmunka fejlesztési lehetőségeit megtalálni és kiaknázni.