A felsőoktatás esti és levelező tagozatának néhány összefüggése [antikvár]

Az elmúlt évtizedben a felsőoktatás körében végzett vizsgálatok számos új eredménnyel bővítették az oktatási rendszer e területén szerzett ismereteinket. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a kutatások az adatgyűjtésben, a módszerekben, a kérdésfelvetésben és az értelmezésben meghaladták a korábbi statisztikák nyújtotta lehetőségeket, illetve kiterjedtek számos olyan téma vizsgálatára, amelyet a statisztikák alig vagy egyáltalán nem érintettek, hanem azt is, hogy egy részük szorosan kapcsolódott az oktatási rendszer egészét érintő elméleti vitákhoz (például az iskolarendszer társadalmi funkcióival vagy a továbbtanulási esélyegyenlőtlenséggel összefüggő problémákhoz). Ennek kapcsán vizsgálatok folytak többek között a középiskolások felsőfokú továbbtanulási szándékainak és a felsőoktatási intézmények merítési bázisának alakulásáról, az intézmények területi elhelyezkedéséről, a nappali tagozatos hallgatók társadalmi származás szerinti összetételéről. E kutatások döntő része azonban a felsőoktatás nappali tagozatára vonatkozott, és jóval kevésbé az esti és levelező tagozatra. Ez számos problémát vet fel, hiszen az oktatásstatisztikai adatok azt tanúsítják, hogy a hatvanas évek közepétől kezdve a felsőoktatási intézmények hallgatóinak 33—47 százaléka az esti és levelező tagozatra jár. (A hetvenes évek második harmadától a nappali és az esti, illetve levelező tagozatos hallgatók aránya 60 : 40 százalék körül állandósult.) Mindezek ismeretében egyrészt nyilvánvaló, hogy a felsőoktatás egészére vonatkozó döntések megalapozásához nem elegendők azok az ismeretek, amelyek á hallgatóságnak csak mintegy 60 százalékáról szólnak, másrészt az is kézenfekvő, hogy azok az elméleti viták — esélyegyenlőtlenség, az értelmiség reprodukciója stb. —, amelyek szintén ezen az adatbázison folytak, nem tekinthetők minden tekintetben tisztázottnak és lezártnak. Felmerült tehát a felsőoktatás esti és levelező tagozata kutatásának a szükségessége is, mivel az oktatásstatisztikák e tagozatokról a nappalinál kevesebb használható adatot közölnek. A kutatás keretében vizsgáltuk a felsőoktatás esti és levelező tagozatain tanuló hallgatók társadalmi származás szerinti rekrutációját; a hallgatók iskolai életútját (az általános és a középiskola utáni pályakorrekciókat); a jelzett tagozatokon működő szelekciós mechanizmusokat; a munkavállalást; az intragenerációs mobilitás és a felsőfokú továbbtanulás összefüggését; a lakóhely, valamint az esti és levelező tagozaton való továbbtanulás kapcsolatát. A kutatásra 1979-ben került sor azokban a felsőoktatási intézményekben, ahol az 1978/79-es tanévben az esti és levelező tagozaton volt végzős évfolyam. A vizsgálatot kiterjesztettük az összes utolsó éves hallgatóra, függetlenül attól, hogy hány éves képzésben vett részt, vagyis teljes körű felvételre került sor. (A felvételből kirekesztettük az ún. kiegészítő szakosokat, tehát azokat, akik egyetemi vagy főiskolai diplomával meghatározott feltételek között kiegészítő tanulmányokat folytatnak, továbbá a posztgraduális képzésben (például szakmérnöki stb.) résztvevőket is, hiszen ezek az esti és levelező tagozatos hallgatók már rendelkeznek felsőfokú végzettséggel.) Az adatgyűjtés adatlapon történt, amelyet részben a hallgatók, részben a felsőoktatási intézetek tanulmányi osztályának illetékes előadói töltöttek ki. Erre a „kombinált' adatszolgáltatásra