A felsőoktatási mobilitást akadályozó és ösztönző tényezők Magyarországon 1-2. [antikvár]

ELOSZO A Tempus Közalapítvány által kezelt európai, regionális és nemzeti felsőoktatási programok és az általa végrehajtott projektek szorosan kötődnek az Európai Unió Európa 2020 stratégiájához, a Felsőoktatás Modernizációs Agendáiahoz, valamint az Európai Felsőoktatási Térség elmélyítéséhez, megvalósításához. Tevékenységünk középpontjában a magyar felsőoktatás nemzetköziesedésének támogatása áll, és alapvetően három, egymással szorosan összefüggő szinten fejti ki a hatását: a szakpolitika, az intézmények és az egyének támogatása a következő programok segítségével: Erasmus+ (korábbi LLP/Erasmus, Erasmus Mundus, Tempus és Bologna tanácsadói hálózat), CEEPUS, valamint a Strukturális Alapokból finanszírozott Campus Hungary proj ektek. A programok többségét a Közalapítvány több mint egy évtizede koordinálj a, míg a Campus Hungary projektek 2012-től egészítik ki a Közalapítvány nemzetköziesedést támogató tevékenységét. A három szint közül az egyének támogatásának keretében a Közalapítvány elsősorban a hallgatók és dokto-randuszok külföldi mobilitását (tanulmányi részképzését, szakmai gyakorlatát, nyári egyetemen, intenzív programon való részvételét) támogatja, mellyel hozzájárul a hallgatók kompetenciafejlesztéséhez, valamint a leendő diplomások foglalkoztathatóságahoz. A hallgatókon, doktoranduszokon kívül a Közalapítvány ösztöndíjakat kínál az oktatóknak és a felsőoktatási intézmények alkalmazottainak is (oktatási tevékenységre, nemzetközi kapcsolatok bővítésére, tapasztalatszerzésre, projektek előkészítésére), mely a humánerőforrás-fejlesztésen túl nagymértékben hozzájárul az intézmények kapacitásának bővítéséhez, nemzetközi beágyazottságuk, valamint versenyképességük növeléséhez. Az egyéni ösztöndíjak közvetetten hatással vannak a hazai intézmények fejlesztésére, hiszen a Közalapítvány által hagyományosan kezelt programok intézményekhez kötött, kétoldalú mobilitást folytatnak le, így a kiutazók helyére külföldi hallgatók, oktatók érkeznek, mellyel összefüggésben a hazai intézmények idegen nyelvű kurzusaik fejlesztésén túl, a hallgatói szolgáltatásokat, adminisztrációt is fejlesztik. Másrészt a visszatérő oktatók és felsőoktatási alkalmazottak oktatási-kutatási, irányítási, oktatásszervezési és szolgáltatásnyújtási innovációkat hoznak haza, melyek beépülhetnek a magyar intézmény működésébe. Hasonlóképpen fontos szerepe van az egyéni mobilitásnak abban, hogy a magyarországi jó példákat, innovációkat megosszák Európán belül és azon kívül is. A Közalapítvány maga is részt vesz olyan felsőoktatási projektekben, amelyek a szektor modernizálását tűzték ki célul. Fókuszunk a hazai felsőoktatási intézmények regionális és Európán kívüli kapcsolatainak bővítése, így a hazai felsőoktatás láthatóságának javítása volt. Egyben a magyar egyetemek és főiskolák felkészítése a 2014-től kezdődő új programszakaszra, az Erasmus+ programra, melynek egyik fontos jellemzője a nyitás az Európán kívüli felsőoktatás felé. Az egyéni mobilitáson és intézményfejlesztésen túl a Közalapítvány a programok megvalósításával kapcsolatos tapasztalataival, a fejlesztési területeket vizsgáló kutatásokkal és egy 57 országra kiterjedő szakértő hálózat magyar csoportjának működtetésével is támogatja a hazai és az európai szakpolitikák összekapcsolását. A jelenlegi két kutatási kötet a fenti szempontok figyelembevételével folytatja a Tempus Közalapítvány kutatási tevékenységét és jól illeszkedik a 2008-ban megkezdett Bologna füzetek sorozathoz. A most megjelenő kötetek közül az első rendszerszinten vizsgálja a magyar felsőoktatás versenyképességét, illetve elemzi az egyik legjelentősebb mobilitást támogató rendszert, az ECTS -t. A második kötet már az intézményi tényezőket veszi vizsgálat alá, és egyéni ösztöndíjas szinten is kísérletet tesz a mobilitás alatt tapasztalható kompetenciafejlődésnek, valamint a mobilitással kapcsolatos elégedettségnek leírására. Dobos Gáboi