A funkcionális analfabetizmustól a távoktatásig I. [antikvár]

Paulo FREIRE t Az írni-olvasni tudás és a menvalnsuln álom Meglehetősen széles körben terjedt el az a naiv hiedelem, hogy az intézményesített oktatásnak a valóság átalakításához szükséges ereje van. Az engem bíráink közül egyesek azt gondolják, hogy én is ennek a feltételezésnek a híve vagyok. Azonban nem a szisztematikus oktatás formálja át valamiképp a társadalmat, hanem éppen ellenkezőleg, a maga sajátos szerkezetének megfelelően a társarialom alakítja át az oktatást, összhangban a társadalom uralkodó és irányító tagjainak igényeivel és érdekeivel. Nincs olyan társadalom, amelyik az éppen aktuális oktatási rendszerének alapján szerveződne, ami az ember egy bizonyos képének kialakítása után biztosíthatná a társadalom megfelelő működését. Ezzel ellentétben az oktatás rendszerét alakítják ki és át az adott társadalmat alkotó társadalmi szokások. Az oktatási rendszer tagadhatatlanul óriási szerepet játszik annak a társadalmi modellnek a fenntartásában és reprodukálásában, ami azután garantálja fennmaradását, de azt a tényt sem hagyhatjuk figyelmen kívíil, hogy ezen a rendszeren az áthaladás nem mindenki számára hozza meg ugyanazokat az eredményeket. Mindez viszont nem jogosít fel bennünket arra, hogy olyan hatalmat tulajdonítsunk az oktatási rendszernek, aminek nincs a birtokában; nevezetesen a társadalom átalakításának képességét, mintha az oktatás rendszere a társadalmi valóság felett állna. Például, nem a polgári oktatás volt az, ami megteremtette a polgárságot - az egy adott történelmi helyzetben alakult ki. És a polgári oktatási rendszer pontosan ezért soha nem jöhetett volna létre, ha a polgárság nem jutott volna hatalomra. Más szóval, az oktatási rendszer radikális átalakulása a társadalom radikális átalakulásának függvénye. Az oktatás egyszerre kifejezője és eszköze a társadalomnak. De mivel a társadalmi átalakulások nem mechanikus, hanem történelmi tények, amelyek emberi szituációkat hoznak létre, így azoknak részei az olyan gya- tr.