A József Attila Tudományegyetem hallgatóinak művelődési szokásai [antikvár]

Van ennek a tanulmánynak egy elgondolkoztató megállapítása az önművelésről. Nem nagy felfedezés, bárki megfogalmazhatná, a baj csak az, hogy mégsem teszi meg senki. Arról az egyszerű tényről van szó, hogy ha a felsőfokú tanulmányok nem alakítják ki a hallgatókban az önművelés képességét, akkor később már illúzió feltételezni, hogy az magától kialakul.Márpedig e nélkül a képesség nélkül az ember könnyen elszürkül, hamar belemerevedik egyfajta rutinmagatartásba, s mindinkább képtelenné válik arra, hogy a változó körülményekből születő új típusú feladatokkal megbírkózzék. Nyitott igények, dinamikus szellemi erők hiányában még az értelmiségi munkakör sem jelent intellektuális teljesítményt.Ha ez így igaz, akkor az egyetemek és főiskolák egyik legfontosabb feladata éppen ennek a szellemi teljesítőképességnek a kialakítása. Igaza van Szentirmai László és Vágvölgyi András tanulmányának: nem fordítunk rá elég gondot, feltehetően azzal nyugtatva magunkat, hogy az intézmények légköre önmagában úgyis kiváltja ezt az igényességet.Nos, a szegedi egyetemen végzett vizsgálatok nem igazolják ezt a feltételezést. Kiderült, hogy a hallgatók nem jelentéktelen része semmiféle művelődési alkalmat nem használ ki, akár az egyetem, akár a város szolgáltatásait nézzük.