Bővebb ismertető
Egy iskolakísérletben rendkívül fontos hatótényező a pedagógusok viszonya a kisérlet célkitűzéséhez, a kisérlet során megvalósítandó feladatokhoz. Még fontosabb hatótényező a beidegződések, szokások ama rendszere, amely a pedagógusok mindennapi pedagógiai tevékenységét nem kis mértékben meghatározza. E két tényező - sokféle viszonylatba, kölcsönhatásba kerülve egymással - jelentős mértékben befolyásolhatja a kisérleti folyamatot, különösen, ha az iskolakísérlet egy iskolatípus egész hagyományos képzési szerkezetének átalakítását célozza.
A kisérlet alapvető feltétele a benne részt vevő pedagógusoknak a készsége a kisérleti tervben foglaltak megvalósítására, ugyanakkor természetesen építő jellegű kritikus magatartásuk. E készség természetesen attól függ, mennyire értelmes maga a kisérleti terv; a képzés fejlődésének valóságos tendenciáit tartalmazza-e, számit-e reális feltételekkel, stb. Olyan pedagógusokkal, akik a kisérleti tervvel egyáltalán nem értenek egyet, nem lehet kísérletet csinálni. A kisérleti terv elfogadtatása a pedagógusokkal, felkészítésük a kisérlet megkezdésére legalább egy évet igénybe vevő kölcsönös eszmecsere köztük és a kisérlet tervezői-vezetői között, amely eszmecserében a pedagógusok véleménye alapján a terv is bizonyos mértékben módosulhat. A kisérlet megkezdése után is folyamatosan szükséges az eszmecsere a kisérleti iskolák vezetőivel ás a kísérletben részt vevő pedagógusokkal a kisérleti terv részleteiről, a soron következő feladatokról, mert a legalaposabb előkészítés után is előfordulhatnak a kisérleti terv nem kellő megértettségéből származó félreértések, amelyek fontos kisérleti feladatok megvalósítását károsan befolyásolják. A tudatos viszony a kísérlethez természetesen magában a kisérleti tevékenységben mélyül el, válik attól függően egyre pozitivabbá, hogy a kisérleti feladatok megvalósithatóknak bizonyulnak-e, hogy a pedagógusok tapasztalatait, észrevételeit, javaslatait a kisérletvezetők hasznosítják-e.