A magyar tanügyigazgatás egyensúlyi hagyománya [antikvár]

Részlet a 19. oldalról: A decentralizáció és a bírói kontroll Mindezek a változások nem érintették azt a tényt, hogy a tanfelügyelő – vagy munkatársa – a megyei erők óriási súlyával létrehozott megyei közigazgatási bizottság előadójaként referálta a döntéseket. E közigazgatási bizottság tagjai elvileg – és a legsúlyosabb esetekben gyakorlatilag is – szintén tettek indítványokat. A szorosan vett oktatási kérdésekben ugyan a tanügyigazgatás döntéselőkészítő tevékenységét a döntések végkimenetelére valóban meghatározónak tarthatjuk – a nevelés-történetírás egyrésze, az iskola belső életére koncentrálva talán ezért részesítette kisebb figyelemben a kollektív döntés ezen fórumát (Köte) – de a legjelentősebb oktatáspolitikai kérdésekben, azaz a források nagyságának meghatározásakor, és ezek elosztásakor e szerv tevékenységét meghatározónak tarthatjuk. Ráadásul a döntést két igen fontos kérdésben: a községi segély hitfelekezetek közötti elosztásának kérdésében és a városi iskolaszéki választóképesség kérdésében nem a közigazgatási bizottság, hanem maga a törvényhatósági bizottság hozott döntést, melyben a tanfelügyelő szerepe lényegesen kisebb volt.