A marosvásárhelyi református kollégium diáksága 1653-1848 [antikvár]

1818. június 18-án Marosvásárhelyt a várbéli nagytemplomban tartotta ünnepi orációját Antal János (1767-1854) az erdélyi református egyház későbbi püspöke, akkoriban a kollégium régi nyelveket, közönséges és hazai históriát oktató professzora. Az ünnepi beszédre a marosvásárhelyi református kollégium fennállásának százados évfordulója alkalmából került sor. 1718-at írtak ugyanis, midőn április havában a Sárospatakról 1671-ben távozni kényszerült református kollégium tanárainak és diákjainak kis csoportja - miután a nekik ideiglenes szállásul kijelölt Gyulafehérvárt is el kellett hagyniok - az egyházi főhatóság határozatára Marosvásárhelyt telepedett meg, majd a kollégium egyesült a városban a reformáció óta működő, jónevű partikuláris iskolával, és kialakult a sárospataki-gyulafehérvári-marosvásárhelyinek is nevezett református főiskola. Az ünnepi szónoklat alkalomhoz illő, túlfűtött hangulatú sorai fölidézték a sokat szenvedett iskola küzdelmeit, valamint azt a szolgálatot, amelyet ez az intézmény tett Erdély református és nem református társadalmának egyaránt.