A pedagogikum tartalma az európai tanárképzésben - a 90-es évek [antikvár]

Előszó A Pedagógusképző Kar a Tudásbázis és pedagógusképzés c. kiadványsorozatának zöld kötésű" példányait a kari tudományos kvalifikáció terén elért eredmények, megvédett disszertációk, kutatási kis-monográfiák publikációs fórumának szánjuk. A sorozat örömmel ad helyet ebben a közelmúltban indult szériában Venter György munkájának. amely a habilitációs disszertációjának szerkesztett változata. A szerző a hetvenes évek végétől folytat eredményes oktató- és kutatómunkát a pedagógia terén. Szakmai tevékenységének és kompetenciájának súlypontja az iskolapedagógia és a tanárképzés kérdéseire esik, különösen az utóbbi területnek jó ismerője, elismert és minősített szakembere, kutatója, aki jelentős felsőoktatási tapasztalattal rendelkezik. A kutatásszervezés terén regionális jelentőségű, a közoktatás aktualitásait frissen követő projektek, pályázatok szervezésével és szakmai irányításával számos témában járult hozzá a térség iskolái pedagógiai kultúrájának vizsgálatához, az oktató- és nevelőmunka eredményességének elemzéséhez, innovációk szakmai támogatásához. A vizsgálatok jelentései, tapasztalati összefoglalói kiadványsorozatban jelentek meg és állnak a felhasználók rendelkezésére. A nyolcvanas évek közepétől a tanárképzés témájában szélesedő körű nemzetközi együttműködések teremtésével és közös projektekben való részvétellel bővült a szerző kutatási és tudományszervező aktivitása. Tartósan vállalt kutatási területévé lett a felsőoktatás, ezen belül a pedagógusképzés empirikus úton történő összehasonlító tanulmányozása. A felsőoktatási tevékenysége során kialakult szakmai kapcsolatai lehetővé tették, hogy a kelet-közép-európai térség államaiban folyó és átalakulóban lévő felsőoktatás rendszerét, a tanárképzésre vonatkozó útkereséseit széles körben megismerje és ország-tanulmány jellegű összegzéseket készítsen. A kötetnek ezekben a fejezeteiben a felsőoktatás-politika kereteibe illesztve vizsgálja és dokumentálja a tanári mesterség elsajátításának strukturális, tartalmi jellegzetességeit, különös hangsúllyal kezeli a gyakorlati képzés kialakult modelljeit. A kiadvány sajátos térségi nézőpontból vizsgálja a tanárképzés alakulásának európai tendenciáit. Figyelemre méltó, hogy nem a „máshol mindent jobban tudnak" hangnemében ír sem a nyugati, sem a keleti ún. új demokráciák megoldási kísérleteiről, hanem inkább dokumentálni igyekszik a törekvéseket, útkereséseket. A sorozat szerkesztője