Alma mater [antikvár]

E// ^ oszo Gyakori példa a sajtótörténetben, hogy valamely - napilapban, folyóiratban vagy akár rádióban elindított - sorozat egyszer csak elkezd túlnőni önmagán és könyv után mint rangosabb és időállóbb megjelenési forma után kiált. Ilyenkor nem fordulhat elő, hogy a szerző, szerkesztő, kiadó, ha komolyan veszi szerepét és küldetését, ne hallja meg ezt a „hangot". Magyarán, egy arra alkalmas pillanatban ne éljen a sorozatban napról napra, hétről hétre vagy hónapról hónapra közreadott értékek egybegyűjtésének, a könyvteremtésnek a lehetőségével. Szerencsére elmondhatjuk, a tizedik esztendején túl járó Katedra, a szlovákiai magyar szülők és pedagógusok havilapja, illetve kiadója, a dunaszerdahelyi Lilium Aurum szintén büszkélkedhet már hasonló tettel: 2004-ben Magángaléria címmel könyv alakban is napvilágot láttak azok a Katedrában azonos rovatcím alatt éveken át megjelenő vallomások, kisesszék, melyek az egyetemes festőművészet világába kalauzolják el az olvasót egy-egy alkotás elemzésével, titkainak felfejtésével. És most itt a második könyv, mely egy újabb „katedrás" vállalkozásnak, az Alma mater címmel néhány évvel ezelőtt elrajtolt rovatnak köszönheti létrejöttét. A lap szerkesztői időről időre jeles szlovákiai magyar személyiségeket kértek fel, elsősorban olyanokat, akik a negyve-nen-ötvenen túliak korosztályához tartoznak, valljanak egykori iskoláikról, melyeknek a megismerése hasznos lehet mindnyájunk, különösen pedig a fiatalabb nemzedékek számára. Amint sejteni lehetett, az óhatatlanul személyes hangvételű visszaemlékezésekből, az egyéni diáksorsok megidézéséből kikerekedett egyfajta, sok szempontból tanulságos (cseh) szlovákiai magyar iskolatörténet. Természetesen a szereplők névsora korántsem teljes, nem is lehet, mindazonáltal meggyőződésünk, valóra vált az eredeti szándék. Sőt több történt, s ez a könyvből látszik igazán: a történelem iskoláinkat sem kímélő, hol sorvasztó, hol felforgató viharain tűi olyan tanáregyéniségek tűnnek elő a huszadik század legnehezebb évtizedeiből is, akik a szó legnemesebb értelmében hivatásuknak tekintették a pedagógusi pályát, magatartásukkal példát mutattak ember-