Bővebb ismertető
a megszilárdítás és ellenőrzés módszereinek
összefüggései és az öratipusokkal kapcsolatos
problémái
(Tanulmányrészlet.) DR. KOVÁCS VENDEL
A tudományos ismeretelmélet szerint az ismeretek megszerzését és kialakulását folyamatnak kell tekintenünk. Olyan folyamatnak, amely az ismeret növekedésének és megszilárdulásának szakaszára tagolható. [1]
Ebben a megállapításban a tagolás, mint lehetőség, a folyamat pedig mint szükségesség értelmezendő. Ugyanakkor az egyes szakaszok sem pillanatnyi aktust, hanem hosszabb-rövidebb tevékenységsort jelentenek és magukba foglalják egyúttal az egyes tevékenységsorok szükségszerinti megismétlődését is.
Még az új felfedezése is, amelyet igen sokszor pillanatnyi aktusként élünk át, egy hosszabb-rövidebb folyamatban születik meg, s csak a felfedezés betetőződése váltja ki bennünk ,.a pillanatnyi aktus" felfokozódott örömélményét.
Azt is mondhatjuk, hogy az új összefüggések feltárásában a régi, mint viszonylag könnyedén használható eszköz szerepel, de a régi köny-nyed használhatóságát a vele való ismételt foglalkozás s annak különböző formában való alkalmazása biztosítja.
Az újban világosabbá válik a régi. Mélyebb tartalmat is kap. Szélesebb és több ágú lesz az összefüggés, de ezzel nem válik bonyolultabbá, sőt inkább leegyszerűsödik a régi. Mindehhez a régivel való foglalkozás is hozzájárul, de nem annyira a tartalmi gazdagodás és a tudatjáratok lerövidülése révén, hanem a járatok megerősödése által.
Bármely szaktárgyi elemzés vagy vizsgálódás a tanuló számára egyaránt könnyű az új felfedezése során és a régi ismétlődése folyamán. A vizsgálódás fejlődését mégis inkább az új biztosítja, a réginél való túlzott és fölösleges időzés a megmerevedés bizonyos veszélyével jár együtt. „A gyakori és egyoldalú ismétlések szellemi lustasághoz, az érdeklődés lanyhulásához vezetnek, és ennek következtében akadályozzák a fejlődést." [2]
Viszont az új tömegszerű és gyors halmozása az alapos feldolgozást veszélyezteti s a további fejlődés normális ütemét akadályozhatja azzal.