Ciklikusság és centralizáció [antikvár]

Még a hetvenes évek közepén két makroszintű probléma előtt álltam ugyancsak értetlenül. Az egyik az volt, hogy mire vezethető vissza az a jelenség, hogy a munka melletti tanulásra bizonyos időszakokban sokan, másszor pedig alig-alig vállalkoznak a felnőttek, és ez a jelenség gyakorta megismétlődik. A másik pedig, hogy miképpen jöhetett létre az az - akkor még természetesnek tekintett, ma már általánosan bírált - állapot, hogy a dolgozók általános és középiskolái jogi tekintetben a nappali tagozattal azonos érvényű bizonyítványt adnak ki, holott a tanítás tartalma és a követelmények alapvetően mások.1 Elképedésem fokozódott, amikor feltűnt, hogy minden egyes ciklusban a bizonyítvány megszerzésének - nevezzük itt így - nehézségi foka egyre csökken, különösképpen a középfokú oktatás esetében. E kérdéskört a felnőttoktatás honi irodalma kiejtette figyelméből, minthogy főként vagy filozófiai, vagy individuális szinten közelítette meg a témát. A közoktatáspolitika hullámzó voltát a magam szerény megfigyelése után jó pár évvel későbben mások is leírták. Andor Mihály politikai és szakmai izgalmat egyaránt kiváltó esszéjében a politika iskolával való egyfajta játékaként: „csiki-csuki"-ként írta le az ismétlődő jelenségeket. Kezdetben a probléma magyarázatára egy meglehetősen mechanikus „pumpa-szelep" modellt javasoltam, amely alapján elvileg két egymásnak ellentmondó magyarázat adható. Az egyik, hogy vannak szép számban olyan felnőttek, akik tanulni szeretnének ugyan, de valamilyen külső körülmény meggátolja őket ebben. Amikor azonban bármilyen okból és módon a korlátok leomlanak, kinyílik a „szelep", a tanulni vágyó tömeg bezúdul az iskolákba. Addig-addig amíg valamely (külsődleges) ok folytán a „szelep" ismét be nem záródik; ismét gát emelkedik a tanulásvágy elé. A folyamat átbillenését, a ciklus leszálló ágát tehát aktív beavatkozás okozza. A művelődési szükségletek egy része tehát időközben kielégült, másrésze azonban továbbra sem. Ami nem, az volna a következő hullám kiváltó oka: a dolgozók erős és kínzó tanulásvágya előbb-utóbb újra elsöpri a gátakat.