Felsőoktatás-menedzsment [antikvár]

ELŐSZÓ 2009-et írunk, és az átalakuló gazdasági és társadalmi igények már jó néhány éve óriási változásokat indukálnak a világ felsőoktatásában. Ezek a változások egyaránt érintik a felsőoktatásba bekerülők arányát, a képzés célját, módszertanát és időtartamát, az állami finanszírozás mértékét és elosztásának logikáját, a képzések közötü átjárhatóság lehetőségeit, a munkaerőpiaccal való kooperáció formáit, a képző intézmények közötü verseny és együttműködés intenzitását stb. Magyarországon a speciális demográfiai helyzet, az elmaradt-felemás struktúra- és kultúraváltásból fakadó feszültségek, valamint az egyetemi autonómia további növelésére irányuló törekvések az előzőeken túl nem hagyják, nem hagyhatják változás nélkül az intézmények számosságát és kapacitását, illetve fenntartók szerinü megoszlását, az egyes képzési területek súlyát, az állami és intézményi feladatok, illetve felelősségek arányát és konkrét tartalmát. Miközben az ágazaü szintű kihívások és válaszok önmagukban is rendkívül érdekesek, könyvünknek nem ez a fő fókusza. Hazai viszonylatban úttörőnek tekinthető vállalkozásunk ugyanis arra helyezi a hangsúlyt, hogy az egyes intézményeket hogyan lehet fenntartani, illetve hatékonyan és eredményesen működtetni mindezen változások közepette. Ehhez természetesen a környezeti jellemzőket is meg kell ismernünk, de könyvünkben ez csak a kiindulópont. A számos irányból érkező, egyre erőteljesebb impulzusokat ugyanis az egyes egyetemek és főiskolák szintjén is értékelni kell, azokhoz felelős, az adott intézmény adottságaival összhangban álló helyi stratégiákat kell rendelni, illetve a kitűzött célokhoz hozzá kell illeszteni a célelérést leginkább szolgáló szervezeti megoldásokat, működési folyamatokat, és a különböző vezetési rendszereket. Könyvünkben ezt a gondolatot követve jutunk el az ágazat nemzetközi és hazai tendenciáitól a stratégiai és szervezeti kérdések tárgyalásán keresztül az alap- és támogató folyamatok témaköréig, végül pedig a felsőoktatás leginkább kritikus erőforrásával, a munkaerővel való gazdálkodás kérdéséig. Ne várja azt a Kedves Olvasó, hogy megkérdőjelezheteüen tartalmú, az előbb felvázolt logikai lánc egyes blokkjait részletekig lebontó, majd átfedés és ellentmondás nélkül összefűző kézikönyvet tart a kezében - ilyen művet egyelőre nemzetközi viszonylatban is hiába keresne. Sokkal inkább arra vállalkoztunk, hogy minden egyes blokk esetében számba vegyük a leginkább kritikus témákat, és megkérjük azok egyik vagy másik hazai szakértőjét, hogy fejtse ki tapasztalatait és ajánlásait. Szerzőinknek külön a figyelmükbe ajánlottuk, hogy az egyes témák kapcsán: • mutassák be a jelenlegi magyarországi helyzetet akár átfogóan, akár egy-két jól általánosítható eseten keresztül; • reflektáljanak erre a helyzetképre, végezzék el egy adott szempontrendszer szerinti értékelését; • hazai és külföldi bevált gyakorlatok és kurrens innovációk alapján javasoljanak megoldási alternatívákat felsőoktatási intézményeink irányitói számára. 11