Hungari et Transylvani [antikvár]

ELOSZO A Württembergi Tartományi Evangélikus Egyház jóvoltából és ösztöndíjával kétízben is egy-egy szemesztert tölthettem a tübin-geni egyetemen. A vendéghallgató jogaival élve részt vehettem az egyetem tanulmányi életében. Az egykori ágostonrendi kolostorban évszázadok óta berendezkedett Evangelisches Stift vendégszobát bocsátott a rendelkezésemre. Ott jöttem rá hamarosan, hogy nem én vagyok az első magyar lakója ennek a nagy múltú, tisztes háznak. Már századokkal azelőtt, sőt évszázadokon át csaknem folyamatosan laktak itt diákok, akik a Kárpát-medencéből tanulmányi célzattal jöttek ide. A házban még a két világháború között egy „Ungarnstüble"-t is mutogattak', amely a Neckar folyóra nézett, s amelyben néha 2-3, de - különösen a 18. század folyamán - 12 magyarországi diák is szorongott. Egy rövid bepillantás az intézet levéltárába érlelte tervvé a hirtelen támadt ötletet: érdemes lenne utánajárni elődeimnek. Az egyetemi levéltár munkatársaival erről beszélgetve részesültem az első meglepetésben. Kiderült, hogy dr. Vida István, az egyetem geológiai intézetének könyvtárosa már előttem foglalkozott ugyanezzel a gondolattal. Ehelyütt kell köszönetet mondanom neki azért, hogy nemcsak önzetlenül rendelkezésemre bocsátotta a saját anyagát, de állandó érdeklődése és biztatása csak lelkesített a munka folytatására és elvégzésére. M. Leube, Geschichte der Tübinger Stift, Stuttgart, 1921. 149. old.