Középiskolai tantárgyi feladatbankok I. [antikvár]

Az Országos Közoktatási Intézet Értékelési Központja és Hollandia országos vizsgaközpontja, a CITO (Centraal Institut voor Toetsontwikkeling) 1992 novemberében együttműködési megállapodást kötött. Ennek lényege, hogy hároméves projekt keretében kidolgozzuk és előkészítjük azt a programot, amely komputerizált középiskolai tantárgyi feladatbankok kifejlesztését szolgálja Magyarországon. A két intézmény közötti megállapodás 1993-ban a magyar és a holland oktatási minisztériumok között létrejött bilaterális egyezmény részévé vált. A projekt előzményei és elméleti alapvetése A komputerizált feladatbankok megvalósíthatóságának a kérdéskörével már r korábban is foglalkoztak az Értékelési Központ munkatársai, elsősorban annak a munkának a keretében, amely az érettségi vizsga koncepcionális és szervezeti megújítására irányult. Az új vizsgakoncepció két kulcskérdése az érettségi vizsga tudásmérő funkciójának megbízhatósága és a vizsgaeredmények összemérhetősége volt. Az ez irányú nemzetközi tapasztalatok jobb megismerése céljából áttekintettük néhány fejlett ország vizsgarendszerét (Mátrai, 1991), köztük a holland vizsgarendszert is, amely különösen sok tanulsággal szolgált a hazai fejlesztési elképzelések kialakítása szempontjából. Megoldásokat láttunk például arra, miként lehet az országos és az iskolai követelményeket az érettségi vizsgákon egyenlő súllyal szerepeltetni, hogyan lehet az érettségivel a felvételi vizsgát, illetve a szelekció hagyományos módjait kiváltani. Ez utóbbi kérdés érdekelt minket a leginkább, a kapcsolatfelvétel során erre összpontosítottunk. Megtudtuk, hogy a CITO az elmúlt években jelentős eredményeket ért el egy komputerizált feladatbankrendszer kifejlesztésében, melynek hátterében a felelet-válasz elmélet (item response theory) állt. Ez az elmélet az 50-es, 60-as években született a klasszikus tesztelmélet ellenhatásaként. Azokra a problémákra keresett választ, amelyek a klasszikus tesztelmélet alkalmazásakor már korábban felvetődtek. Például: 1. Elvben minden ismeret- vagy képességterületre számtalan item kitalálható, és az itemekből nagyon sokféle teszt konstruálható. Ezek mindegyike ugyanazon a jogon „standard teszt". A problémát az okozza, hogy a klasszikus tesztelmélet különböző valós pontskálát ad meg minden egyes teszt értékeléséhez, így az is előfordul, hogy ugyanazt a vizsgázó populációt az egyes teszteken nyújtott teljesítmény alapján más-más módon rangsorolják.