Középiskolai tantárgyi feladatbankok III. [antikvár]

A tudástartalmak érvényességének, fontosságának és az azokban érzett hiányoknak kutatása tapasztalataink töprengő számbavételére késztet. Ez alól nem kivétel e munka szerzője sem, akinek - az e könyv tárgyát képező kutatásai során született - személyes gondolatai fogalmazódnak meg e bevezetőben. A XX. századi Magyarországon nemzedékek élhették át - életükben akár többször is - tudásuk látszólagos érvénytelenné válását vagy rejtett, benső értékként megőrzött tudásuk újbóli felértékelődését. A „Kezében óriás rostával / Áll az Idő és rostál egyre, / Világokat szed és rostál ki / Vidáman és nem keseregve / S búsul csak az, akit kihullat" - írja Ady Az Idő rostájában című versében (Ady, 1977. 529. p.). A szintén Ady által megjelenített s közgondolkodásunk részévé vált „Mag hó alatt" magatartás átütő erővel fejezi ki mindkét életérzést. Magatartások, cselekedetek, ideológiák tündöklésének és hanyatlásának tragikusra vagy ironikusra hangszerelt kifejezése a magyar irodalomnak s így olvasóinak is egyik alapélménye. Korábbi értékek időleges érvénytelenedésének megtestesítője Arany János öreg Toldi Miklósa, aki az újabb időket éltetőknek „keserű orvosság, durva fakanálban ", s akinek utolsó intelmére: „ Mert mi haszna simább, ha jól megfaragják?/ Nehezebb eltörni a faragatlan fát", az újabb kor Lajos királya aforisztikusan válaszol: „Változik a világ: gyengül, ami erős, /És erős lesz, ami gyenge volt azelőtt." (Arany János, 1962).