Közoktatási szakértők kézikönyve [antikvár]

A közoktatási intézményrendszer a nagy változások korát éli napjainkban. Az elhatározott tartalmi, szerkezeti, szervezeti változások végigvitelére egy évtizedre biztosan szükség lesz. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény már új társadalmi-gazdasági viszonyok között született meg. A szakmai közvélemény megismerte a „A közoktatás fejlesztésének stratégiája" c. vitaanyagot. A dokumentum elfogadása minőségi változást hoz a közoktatásba, mert minden törvényi változtatást, módosítást egy távlati fejlesztési koncepció mentén, ahhoz illeszkedően kezdeményezhet a művelődési kormányzat. Napjaink közoktatási, tartalmi, szerkezeti változásait nevezhetjük szakmai szocializációnak is, mert érinti a teljes intézményrendszert. A szükséges változtatások indoklásaként a teljesség igénye nélkül foglaljuk össze a főbb összefüggéseket: • A NAT kihirdetése után erősödik a tantestületi, szakmai műhelymunka, megalkotják a helyi tanterveket. • Három éven belül minden intézménynek be kell nyújtania fenntartójához elfogadásra a pedagógiai programot. • Demográfiai, gazdasági, racionalizálási okok és kényszerek miatt az intézményeknek meg kell fogalmazniuk szerepüket a helyi közoktatási intézményrendszerben. Ez az igazolási képesség esetenként a fennmaradást, más esetekben a távlatvesztést jelentheti. • A fenntartói önkormányzatoknak dönteniük kell a mikro és makrotársadalmi iskoláztatási igények, szükségletek kielégítéséről. • A fenntartóknak meg kell határozniuk, hogy a közpénzekből a köz javára milyen intézményeket és mennyit működtetnek. A szűkös erőforrások miatt vizsgálnia kell, hogy a működtetett intézmények milyen hatékonyságúak, teljesítik-e az elvárásokat, s az iskolarendszerből kilépő fiatalok milyen munkaerőpiaci pozicióval rendelkeznek. A kapcsolat és viszonyrendszer hármassá (tripartiddá) válik. Ez az új kapcsolatrendszer megköveteli a szerepek és feladatok újragondolását. Budapest, 1996. január A szerző